Amint már a korábbiakban is megállapítottuk, a teremtési napokat semmilyen értelmes indokkal nem tarthatjuk a mi napjainktól különbözőknek. Egyesek olyan igékre hivatkoznak, mint Zsolt 90:4 és 2Pt 3:8, amikor amellett érvelnek, hogy a teremtési napok mindegyike valójában ezer évet jelentene. Erre a következtetésre azonban nem utal a szöveg, mint ahogy nem magyarázza azt a kérdést sem, amit azok vetettek fel, akik szerint e napok évmilliárdokat jelentenek. Továbbá, ha a Mózes első könyvében szereplő napok hosszú korszakokat jelentenének, akkor a kövületekben számíthatnánk az egymásutániság olyan jeleire, amelyek összhangot mutatnának a teremtés hat „napja” során megteremtett élő szervezetek sorrendjével. Tehát a harmadik „napon” teremtett növények maradványai jelennének meg elsőként a kövületekben, azután következnének az első vízi- és szárnyas állatok maradványai, végül találhatnánk az első szárazföldi állatok kövületeit. Csakhogy a kövületek nem illenek ebbe a sorrendbe. Víziállatok megelőznek növényeket, szárazföldi állatok pedig szárnyasokat. Az első gyümölcsfák és más virágzó növények kövületei pedig csak az előbbiekben említett csoportok után találhatók. A hasonlóság egyetlen pontja, hogy mindkét esetben az ember jelenik meg utoljára.

„A teremtés minden egymást követő napjáról a szent feljegyzés kijelenti, hogy az estéből és reggelből állt, akárcsak minden utánuk következő nap” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 82. o.).

„Ám közvetlenül a negyedik parancsolat szombatjának alapjára sújt az a hitetlen feltételezés, miszerint az első hét eseményeinek lezajlásához hét hatalmas, meghatározatlan hosszúságú időszakra lett volna szükség. Ez bizonytalanná és homályossá teszi azt, amit Isten egészen nyilvánvalóan kijelentett. Itt a hitetlenség legrosszabb fajtájával van dolgunk, mivel közülük sokan állítják, hogy elfogadják a teremtési leírást, miközben ez burkolt hitetlenség” (Ellen G. White: Spiritual Gifts. 3. köt. 91. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA:

1) Két dolog még azok számára is nyilvánvaló, akik nem fogadják el szó szerint Mózes első könyvét. Nevezetesen, hogy a teremtésben semmi nem történt találomra és a fajoknak nem volt egy közös őse. Most pedig jön a darwinista evolúció, ami – számos változatával együtt – két dolgot tanít: a véletlenszerűséget és minden faj egy közös őstől való eredetét. Hogyan lehetne tehát Mózes első könyvét magyarázni egy olyan elmélettel, ami alapjában mond ellent Mózes első könyve alapjainak?