„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett” (1Móz 1:1-2). Mit tudhatunk meg e versekből arról, hogy milyen volt a föld, mielőtt Isten elkezdte az élet teremtését rajta?
A Biblia a teremtés történetével kezdődik, a teremtés története pedig először is kimondja, hogy Isten a Teremtő. Majd pedig leírja, hogy milyen állapotban volt a világ, amikor Isten kezdte a birtokbavételre előkészíteni. A történet elején már létezett maga a bolygó, csak nem volt megformázva, lakatlan, sötét és vizes volt. A következő versek közlik, hogyan tette az Úr a földet lakható hellyé, ami után különféle élőlényekkel benépesítette. A szövegből nem derül ki pontosan, hogy mikor jöttek létre a föld sziklái, ill. a víz. Azt viszont megtudjuk, hogy világunk nem volt mindig alkalmas élettér, csak Isten tette által vált azzá.
Ézs 45:18 verse szerint mi volt Isten szándéka a teremtéskor?
Amikor Isten megteremtette magát a földet, még nem voltak meg rajta az élethez szükséges feltételek. A Biblia hallgat arról, hogy mennyi idő telt el a sziklák és a víz kezdeti megteremtése, meg a környezet világának és az élőlényeknek a létrehozása között. Vannak olyan tudósok, akik szerint a kettő közvetlenül követte egymást, mások pedig hosszú közbeeső idővel számolnak.
Viszont tény, hogy nem tudjuk, persze ennek igazából nincs is jelentősége. A föld anyagát mindenképpen Isten teremtette meg, majd az általa kiválasztott időpontban kialakította rajta az élet számára alkalmas körülményeket. Itt az a lényeg, hogy az Úrnak nem kellett a mindig meglévő anyagra hagyatkoznia. Azt az anyagot használta fel, amit valamikor korábban Ő teremtett meg, de ami még kezdetleges állapotban (tohú vábohú, azaz „kietlen és puszta”) volt. Majd pedig utána, szavának erejével teremtette életre alkalmassá világunkat.
Letöltés |