A fák tövén

azért szelídül szellővé a szél,

mert erejét már felfogták a fák.

Ezt a védelmet keresi

minden odarejtőző kis virág.

De érzi, hogy vihar van.

Együtt szenved a fákkal a viharban:

mert ami szelíd fuvalom a fának,

vihar az ibolyának.

*

Így rejtőzünk a keresztfa tövén.

– Isten rendelte örök menedékül. –

Ott minden vihar fuvalommá békül,

mert fölfog villámot, szelet,

s kiterjeszti két védelmező karját

az életünk felett.