„És legyen a pap, Áron fia a Lévitákkal, midőn a Léviták a tizedet beszedik; és a Léviták vigyék fel a tizednek tizedét a mi Istenünk házába, a tárháznak kamráiba; Mert a kamrákba kell hozniok Izráel fiainak és Lévi fiainak…” (Neh 10:38-39).

Gondoljunk az életünkre, a rövidségére! Gondoljunk arra, hogy lehetetlen elkerülni a halált (ha csak Krisztus vissza nem tér még életünkben)! Képzeljük el, milyen lenne – amiben sokan hisznek –, ha valóban a sír volna a végállomás! Itt vagyunk a sejtek pillanatnyi anyagcsere-folyamatainak összességeként, végezzük a dolgunkat (gyakran fájdalmak, nehézségek, félelmek között), majd jön a vég. Amikor pedig a sejtek elhalnak, csak a holttest marad, amiből bogarak és baktériumok táplálkoznak, míg azok is el nem pusztulnak.

Ez a sors várna mindnyájunkra bolygónyi világunkban. Az egyes emberek élete értelmetlennek tűnhetne, rossz viccnek, amin a legtöbben nem is nevetnek.

Az imént felvázolt kép után most gondoljuk végig, hogy mi mindent kaptunk Krisztustól! Nézzük meg, mit ajánl fel Jézus által Isten! Vegyük számba mindazt, amit a megváltási terv révén megtudhatunk saját értékünkről! Megláthatjuk, mit tett értünk Jézus, nehogy az előbbiekben felvázolt sorsot kelljen elszenvednünk.

Mi mindent kaptunk Krisztusban (1Kor 15:51-52; Gal 3:13; Ef 1:6-7; Jel 21:4; 22:1-5)? Mit jelentsen mindez nekünk? Hogyan hassanak életünk minden területére ezek az ígéretek?

„A tizedfizetés rendszeréről beszélek, de milyen csekélynek tűnik számomra! Milyen kis értéket állapított meg [az Úr]! Mennyire hiábavaló próbálkozás a matematikai szabályokat, az időt, a pénzt és a szeretetet a felmérhetetlen és felfoghatatlanul nagy szeretethez, áldozathoz viszonyítani! Tizedet fizetni Krisztusnak – pusztán csekély, jelképes összeg, szégyenletesen kevés viszonzás azért, aminek oly nagy ára volt! Krisztus arra kér a Golgota keresztjéről, hogy feltétel nélkül adjuk át magunkat neki” (Ellen G. White: Testimonies for the Church. 4. köt. 119-120. o.).

Krisztus oly sokat tett értünk, mégis megeshet, hogy nincs elég hitünk visszaadni neki annak töredékét sem, amit tőle kaptunk?