A legtöbb keresztény vallja, hogy a Tízparancsolat Isten egyetemes érvényű erkölcsi törvénye. Ezt az Egyesült Államokban lefolytatott peres ügyek is mutatják, amelyek által keresztények azt kívánták elérni, hogy a Tízparancsolatot kifüggeszthessék nyilvános helyeken, főként állami iskolákban. Évekkel ezelőtt Alabama államban folyt ilyen jogi harc, amelynek egyik szereplője az állam egy bírója volt, aki nem engedte eltávolítani a Tízparancsolat szobrát a tárgyalóteremből, pedig a bíróság felsőbb fokon ezt elrendelte. Sokak számára a Tízparancsolat mit sem veszített érvényéből, erkölcsi kérdésekben továbbra is Isten törvényének mércéje marad.
Ennek igencsak jó oka van. Először is Isten ugyan a Sínai-hegynél iktatta törvénybe a Tízparancsolatot, Mózes első könyvéből viszont arra következtethetünk, hogy a parancsolatok nagy részét már korábban is ismerték.
Mit tudhatunk meg a következő bibliaszövegekből arról, hogy a törvény létezett már a Sínai-hegy eseményei előtt is? 1Móz 2:3; 4:8-11; 12:8; 35:1-4; 39:7-9; 44:8
Pusztán logikailag nézve, teljesen értelmetlen volna a Tízparancsolatot kizárólag zsidó rendelkezésnek tartani, ami csak rájuk vonatkozott, egy meghatározott időben és helyen. Vajon nem helytálló az állítás, hogy minden kultúrában egyetemesen rossznak tekintendők az olyan erkölcsi kérdések, mint a lopás, a gyilkosság, a házasságtörés és a bálványimádás? A Bibliában egyértelműen az áll, hogy a törvény mutatja meg, mi számít bűnnek (Róm 7:7). Tehát következetlenség volna, ha a Bibliát elfogadó keresztények azt mondanák, hogy a törvény hatályát vesztette.
Miként utal Jak 2:11 verse Isten törvényének örökérvényűségére?
1Jn 5:3 versében olvassuk, hogy parancsolatai betartásával fejezzük ki Isten iránti szeretetünket. Mit jelent ez? Miért számít a törvénytisztelet a szeretet kifejezésének?
Letöltés |