„Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend” (1Kor 11:26). Minek a reményét találjuk ebben a részben, ami valóban nagyszerű?

E szavak is tanúsítják, hogy a második advent és az úrvacsora milyen szorosan összefonódik. Érthető is, hiszen a második adventnél teljesedik be a kereszt minden történése. Éppen a második advent a fő oka annak, hogy Krisztus először eljött – amikor teste megtöretett és vére kiomlott értünk. Az első advent készítette elő visszajövetelét.

Mi értelme lett volna az első adventnek, ha Jézus nem térne vissza?

Bizonyos értelemben az úrvacsora átível a Golgota és a második advent közötti időszakon. Amikor részt veszünk az úrvacsorán, arra gondolunk, ami a kereszten történt, amit Krisztus ott elvégzett értünk. Ám elválaszthatatlan a második adventtől, amit Krisztus így felkínál a hívőknek, hiszen mindez csak visszajövetelekor tetőzik be.

Mit mond el Jézus Mt 26:29 versében?

Gondoljunk bele, hogy milyen ígéretet, bizonyosságot és reménységet kapunk itt az Úrtól! A Megváltó és a megváltottak között az örökkévalóságon át megmaradó szoros, meghitt kapcsolatot érzékeltetik e szavak. Jézus megígéri, hogy addig nem iszik a szőlő terméséből, amíg Isten örök országában velünk együtt nem issza majd. Ez a fogadalom attól lesz még különlegesebb, hogy maga a világegyetem Teremtője tette (Kol 1:16). Tehát az úrvacsora rámutat Jézus második eljövetelének nagyszerű reménységére is.

Talán elcsüggedtünk? Összetörtnek érezzük magunkat? Ez gyakran megesik a bűnös világban. Miért különösen fontos mindig a keresztre nézni, bármilyen nehézségen is megyünk át? Mit jelent a kereszt most, ill. örök sorsunk szempontjából?