Az egyházat – amit úgy mutat be a Biblia, hogy Isten „választottai”, „Isten népe”, „Krisztus teste” és „a Szentlélek temploma” – az Úr alkalmassá teszi a szolgálatra vagy a küldetésre. Az egység azért olyan fontos, mert nélküle az egyház nem lesz képes eredményesen végezni küldetését. Nem csoda hát, hogy földi élete vége felé Krisztus sokat gondolt az egység kérdésére (Jn 17:21-22).

Jézus imádkozott az egyház egységéért (Jn 17:21-22), Pál is az egység megőrzésére biztatta a hívőket (Róm 15:5-6). Hogyan értsük az egységet az imént idézett versek megfogalmazása szerint? Mit jelent ez az egység?

Érzésben, gondolatban, cselekedetben és még sok egyéb téren lévő egység volt az, amiért Krisztus imádkozott és aminek elérésére Pál kérte a hívőket. Ezt az összhangot nem lehet társadalmi „tervezéssel”, diplomáciai úton vagy politikai bravúrral elérni. Az egység ajándék, ami a bennünk lakozó Krisztus áldásaként száll a hívőkre (Jn 17:22-23) és az Atya Isten hatalma tartja meg (Jn 17:11).

Olvassuk el 1Kor 1:10 és 2Kor 13:11 verseit! Hogyan érjük el, amire Pál e versekben felszólít?

Nem kérdés, hogy mindannyian különbözőek vagyunk, sok dologról eltérően vélekedünk és a nézetkülönbségek időnként igencsak megnehezíthetik az egység kialakulását. Az egyház valamennyi szintjén elkerülhetetlenül szembesülünk nehézségekkel és feszültségekkel, ezért mindannyiunknak táplálnunk kell magunkban az alázat, az önmegtagadás és a jóindulat lelkületét! Annyi megoszlás oka az önzés, a büszkeség, az önfelmagasztalás és a saját akarat érvényesítésének vágya! Egyikünk sem hibátlan, senki sem ért mindent tökéletesen. Ha naponta felvennénk keresztünket, ha naponta meghalnánk énünknek, ha nap mint nap nemcsak a magunk javát keresnénk, hanem másokét és az egyházét is, az elkerülhetetlenül megnyilvánuló különbségek ellenére is egyszerűen eltűnne sok olyan probléma, amelyekkel jelenleg küzdünk és amelyek akadályozzák a munkát! Röviden, az egység egyénileg kezdődik mindannyiunknál, akik Krisztus követőinek valljuk magunkat – de nemcsak névleg, hanem igazi önfeláldozó lelkülettel. Akkor valósul meg, ha egész életünket egy önmagunknál fontosabb ügynek szenteljük.