ISTENKÉPŰSÉG – 2. rész

„Teremté tehát az Isten az embert az ő képére” – ez még azt is mutatja, hogy kapcsolatokra teremtett az Úr. Melyek ezek a kapcsolatok? Teremtettségünk okán miként járjunk el ezekben?

Mit tudhatunk meg 1Móz 2:19-20 verseiből arról, hogy kezdetben milyen volt az ember kapcsolata a világgal?

Figyeljük meg, hogy milyen önrendelkezési jogot, milyen szabadságot kapott Ádám! Neki kellett elneveznie azokat az állatokat, amelyeket Isten teremtett meg. Nem az Úr adott nevet az állatoknak, ezt a feladatot Ádámra hagyta. A szöveg arra utal, hogy Isten kész volt elfogadni az Ádám által talált neveket.

Olvassuk el 1Móz 2:20-25 szakaszát! Mit árul el ez a rész az Isten képére teremtett lények kapcsolatáról?

Az évszázadok folyamán számos magyarázatot írtak e versek jelentéséről. Itt az is egészen lenyűgöző, hogy Isten terve szerint mennyire szoros, meghitt kapcsolatnak kellett Ádám és Éva között lenni. Az Úr a föld porából teremtette meg Ádámot, Évát pedig Ádámból (ami megkülönbözteti minden egyéb földi teremtménytől). Az istenképűség tehát bizonyára magában foglalja a szoros, szeretettel áthatott kapcsolat képességét (ami a Szentháromságon belüli kapcsolat jellegét tükrözi).

Most pedig tanulmányozzuk 1Móz 1:27 versét 3:20, ill. ApCsel 17:26 verseivel együtt! Isten akarata szerint az első pár egységének hogyan kellett kiterjednie az egész emberiségre? Az emberiség egysége gondolatának jegyében mit mondhatunk el olyan etikai kérdésekről, mint az igazságosság, a fajgyűlölet stb.?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: