„Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket” (1Móz 1:27). Mit jelent ki ez a vers az ember eredetéről, gyökeresen eltérve, sőt világosan ellentmondva minden egyéb elgondolásnak, mint amilyen pl. az evolúció?

Lehetetlen átsiklani afelett, hogy mivel az ember megteremtése Isten tudatos tette volt, az Úrnak nyilván célja volt vele. A Szentírás nem hagy helyet a véletlennek. Isten határozott céllal teremtette meg az embert; az ember természete, lényege már kezdettől fogva adott.

Az Isten képére teremtettség a lehető legkonkrétabb, leghatározottabb jelleg és cél. Ez a pont azért fontos, mert egyes gondolkodók érvelése szerint az embernek magának kell kialakítania saját élete értelmét és célját, mivel nem határozott céllal kezdjük meg az életünket. Ha igaz volna az evolúció állítása, azt is lehetne mondani, hogy mivel az evolúció tanítása szerint az ember életének nincs eredendő célja (hogyan is lehetne, ha az élet a véletlen műve volna?), magunknak kell valamilyen célt kitalálni. Ezzel szemben a Biblia szerint Isten a saját képére teremtette az embert, azért, hogy dicsőítse Őt.

Az eredet a történelemhez kötődik. Olvassuk el Róm 5:12-21, 1Kor 15:20-22 és Júd 14 verseit! Hogyan utalnak e szakaszok Mózes első könyve 1-2. fejezetének arra az állítására, hogy Ádám valós történelmi alak? Miért fontos tisztában lenni Ádám történelmi szerepével?

Megdöbbentő, hogy hány teológus elveti Ádám történelmiségét! Az első embert csupán legendabeli alaknak, az emberiség szimbólumának, nem valós személynek mondják. Csak az ó- és újszövetségi bibliaszövegek teljes eltorzításával állítható ez.

Gondolkozzunk még azon, hogy Isten a saját képére teremtett! Milyen következtetést vonhatunk le ebből saját magunk értékét illetően, bármilyen hibával, gyengeséggel és fogyatkozással is küzdünk?