SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 1:26-27; 2:19-25 Márk 12:13-17;
Apostolok cselekedetei 17:26; Róma 5:12-19
„Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; ő alkotott minket és nem magunk” (Zsolt 100:3).
KULCSGONDOLAT: Isten a saját képére teremtette az embert, de a bűn megrontotta ezt a képet. Istennek azonban az a terve, hogy helyreállítja.
Arthur Schopenhauer, a XIX. századi gondolkodó az utcán sétálva az ember lényével kapcsolatos gondolataiba mélyedt, így véletlenül nekiment valakinek. Az mérgesen felhorkant: „Mit gondol, ki maga?”
„Hogy ki vagyok?” – kérdezett vissza Schopenhauer. „Bár tudnám!”
Ki vagyok? Kik vagyunk emberként? Mit keresünk itt? Miért vagyunk itt és hogyan kerültünk ide?
Az ember ősidőktől fogva vitatja e kérdéseket. A Szentírás azonban mindre megadja a választ, mégpedig azért, mert emberi létünk kérdései elválaszthatatlanul kapcsolódnak a teremtésről szóló tanhoz. Minden ilyen kérdésre megtaláljuk a feleletet a Bibliában. Az ember természetének megértése szempontjából nincs még egy olyan fontos bibliai tanítás, mint a teremtés tana, mert nem csupán kezdetünkre, hanem az eredetünkre irányítja a figyelmet. A „kezdet” egyszerűen csak arra utal, hogy létre jöttünk, az „eredet” viszont ennek tényéhez hozzákapcsolja a célt is.
Éppen ezért az emberiség teremtésének bibliai tanítása szöges ellentétben áll az evolúcióval, ami azt állítja, hogy létezésünknek nincs célja (csak a véletlen folytán vagyunk itt). Nemcsak a létezésünket, de emberi mivoltunkat illetően sincs sok olyan tanítás, mint ami egymástól ennyire eltérő volna vagy egymással ennyire kibékíthetetlen ellentétben állna.
Letöltés |