AZ IHLETÉS

„Nem a Biblia szavai, hanem az írók voltak ihletettek. Az ihletettség nem a szavakra vagy kifejezésekre hat, hanem magára az emberre, akit a Szentlélek befolyása bizonyos gondolatokkal tölt el. A szavak azonban az egyéniség jegyét hordozzák. Az isteni elme és szándék összefonódik az emberivel, s így lesz az emberi kijelentés: Isten Igéje” (Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 1. köt. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 20. o.). Hogyan segítenek ezek a gondolatok megérteni a bibliai ihletés menetét?

Az inspiráció kérdésével kapcsolatban megesik, hogy az emberek figyelmét teljesen lekötik az úgynevezett problematikus szövegek. Gondoljunk például a Jézus keresztje fölé szegezett feliratra, amiről az evangéliumokban olvashatunk! Mt 27:37 szerint ez állt rajta: „Ez Jézus, a zsidók királya.” Mk 15:26 versében így olvassuk: „A zsidók királya.” Lk 23:38 verse így jegyzi fel: „Ez a zsidóknak ama királya.” Hogyan vélekedjünk az eltérésekről? A Biblia megfogalmazása szerint: „A teljes írás Istentől ihletett” (2Tim 3:16) és hitelt érdemlő, csakhogy a három evangéliumban a Jézus keresztjére szegezett felirat szövege kissé eltérően olvasható. A két pont együttvéve enged bepillantást abba, hogyan is hat az ihletés. Amint ez az eset mutatja: az ihletés lehetőséget biztosít arra, hogy egy gondolatról vagy eseményről különböző módon írjanak, de csak annyira, ameddig a kifejezések még megfelelő bemutatást adnak. Ahol a hozzávetőleges megfogalmazás még eléggé kifejező, mint pl. a kereszt feliratának esetében, az ihletés felhasználja azt. Viszont ahol pontos meghatározás szükséges, mint 1Kir 6:1 versénél, az ihletés azt adja meg, amit így is kell elfogadni.

Hasonlítsuk össze ApCsel 1:18 és Mt 27:5 versét! A Júdás haláláról szóló beszámolók mennyiben térnek el?

A Biblia kritikusai hosszú ideig azzal érveltek, hogy e versek eltérő képet festenek Júdás haláláról. Ám az utóbbi időkben végzett kutatások kimutatták, hogy az a szó, amit ApCsel 1:18 így fordít: „alázuhanván”, azt is jelenti, hogy „feldagad”, „felpuffad”. Tehát miután Júdás felakasztotta magát, valószínűleg nem vették észre addig, amíg holtteste fel nem puffadt, így történt az, hogy végül „egész belső része kifordult” (új prot. ford.). Ami korábban ellentétesnek tűnt, arról most láthatjuk, hogy nem az. A Biblia legnagyobb része mentes a problémától, azt a néhány helyet illetően pedig, ahol maradt némi kérdés a „tévesnek” vagy „ellentétesnek” tűnő helyekkel kapcsolatban, ott az alázat a helyes hozzáállás. Ki mondhatná meg, hány ember hite futott zátonyra azért, mert csak a „problematikus” szövegekre figyeltek!?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
2012. 4. negyedév

Növekedés Krisztusban

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: