SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 2Mózes 3:1-14; 5Mózes 6:4; Máté 28:19;

2Timóteus 3:16-17; Zsidók 11:6; 2Péter 1:19-21

„Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által, akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette” (Zsid 1:1-2).

KULCSGONDOLAT: Fontos megérteni a bibliai ihletés módját, azonban sokkal fontosabb megismerni azt, amit Isten kijelentett az ihletés által.

„Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat” (Zsolt 19:2). Milyen igaz! Amit viszont nem hirdetnek az egek, az az, hogy Isten szeret bennünket, meghalt értünk. Munkálkodik, hogy megmentsen bűnös döntéseink következményeitől.

A lényeg, hogy sok mindent megtudhatunk Istenről más forrásokból, mégis elsődleges forrásunk a Biblia legyen! Léteznek olyan nagyszerű igazságok, főként Isten természetével és a világban végzett tevékenységével kapcsolatban, amelyekről mit sem tudnánk Isten kinyilatkoztatása nélkül. Amint már láttuk, az emberek megérezhetnek valamit a jó és a gonosz között folyó küzdelemből, de hogyan értesülhetnének a nagy küzdelemről, ha a Szentírás nem tanítaná?

Ezen a héten két dologra irányítjuk a figyelmet: megnézzük, mit mond a Biblia önmagáról és az ihletésről, majd pedig rátérünk arra, hogy mit tanít Istenről, aki íróit ihlette.