Szomorú a lélek

és fáj a szív.

Szemem hány éjszakát

végigsírt?

– Csak múlnak

az évek, s nő a gyötrelem,

mert messze vagy tőlem,

nem vagy velem!

– Krisztus keresztjénél

tépjük egymás szívét:

mindenki a jobbik,

azt hiszi.

– Testvér! Nem vagy jó.

Én sem vagyok az.

Csak bűn van

és kegyelem van

annak, aki elhiszi.

Egy rövid út ez a földi élet.

Holnap leszünk-e még?

Ki tudja azt?

– Miért kell sírni,

mert nem vagy velem?

Mért kell zokogni,

mert tőlem messze vagy?!