Mt 18:15-17 értelmében hogyan bánjon a gyülekezet azzal, akit kizárnak?

A gyülekezetek számára az egyik legnehezebb kérdés az egyházfegyelem. A vétkező tag általában valakinek a testvére, anyja, fia, unokatestvére vagy legjobb barátja. Vannak tagok, akik azt szeretnék, ha a gyülekezet soha senkit nem vonna fegyelmi intézkedés alá, míg mások kemény fellépést várnak. Hogyan találhatja meg egy gyülekezet Isten akaratát annyi, egymással vetekedő érdek között? Máté evangéliuma 18. fejezete világos, egyszerű folyamatot ajánl. Először beszélgessen el négyszemközt a vétkes és a megbántott fél. A szövegösszefüggésből kiderül, hogy amennyire lehetséges, a beszélgetés célja a megbocsátás legyen (21-35. vers). Másodjára a megbántott tag vigyen magával még egy-két személyt, ezzel véve elejét a nézeteltérésnek azzal kapcsolatban, hogy mit mondott az egyik vagy a másik fél. Az ügyet csak a két első lépés megtétele után lehet továbbvinni a testvérgyűlés elé. Amennyiben a vétkező nem hallgat a gyülekezet egészére sem, úgy kell bánni vele, mint „a pogánnyal és a vámszedővel” (lásd Mt 18:17). És itt a probléma. Mit jelent az, hogy úgy bánjunk vele, mint a pogánnyal és a vámszedővel? Ezt kétféleképpen is érthetjük. Egyrészt Jézus mondhatta azt a gyülekezetnek, hogy úgy kerüljék a vétkező tagot, amint a korabeli társadalom kirekesztette a pogányokat és a vámszedőket. Másrészt viszont szólíthatta őket arra is, hogy úgy bánjanak a gyülekezetből kizártakkal, ahogy Ő bánt a pogányokkal és a vámszedőkkel (könyörülettel és megbocsátással).

Mit mondott Pál a gyülekezeti fegyelem kérdéséről (2Thessz 3:13-15)?

Nem könnyű a mai világban helyesen alkalmazni Máté 18. és 2Thesszalonika 3. fejezetét. Nincs két egyforma ember, sem két egyforma helyzet. Bizonyos esetekben a megbocsátás meglágyítja a vétkes szívét és a gyülekezettel való megbékélést eredményez. Máskor azonban talán csak az a szeretet hat a vétkezőre, amit elég keményen képviselnek, és ami következményeket is von maga után. Éppen ezért a Generál Konferencia nem zár ki senkit. Legjobban a gyülekezetben lehet elintézni az ilyen érzékeny kérdéseket, ahol a legjobban ismerik azt, aki valamilyen vétséget elkövetett. A kemény szeretet nem jogosít fel a bántalmazásra. 2Thessz 3:15 verse szerint a továbbiakban is családtagként kell kezelni azt, akit gyülekezeti fegyelmi intézkedés alá vonnak. A gyülekezet nem feledkezhet meg arról, hogy az illető továbbra is testvér, „akiért Krisztus meghalt” (Róm 14:15; 1Kor 8:11).

Milyen tapasztalataink vannak a gyülekezeti fegyelemmel? Hogyan tartható helyes egyensúlyban a vétségekkel szembeni fellépés és a türelem?