Hogyan érthetjük 2Thessz 2:8-10 szakaszát? Mi az, ami különösen fontos ebben a kifejezésben: „nem fogadták be az igazságnak szeretetét”?

A 3-4. versekben találkozunk először a bűn emberével, aki a kereszténység történelmének legnagyobb részében igyekezett aláásni Isten törvényét (főként a szombatot) és bitorolni az egyedül Krisztust megillető jogcímeket. Olyan igehelyekben, mint Dán 7:20-25 (a kis szarv) és Jel 13:1-7 (a tengerből feljövő fenevad), ez az a hatalom, ami a pogány Római Birodalom bukása után fejti ki tevékenységét, vallási és világi hatalmat egyesítve üldözi Isten szentjeit. A pápaság az egyetlen olyan hatalom a történelemben, amire illenek az e próféciák által meghatározott sajátosságok. A középkortól kezdve egészen napjainkig számos igemagyarázat ezt a szervezetet nevezi Antikrisztusnak. (Csak az elmúlt egy-két évszázadban fordult el a kereszténység többsége ettől a magyarázattól. Igen érdekes változás már önmagában is annak fényében, amit a végidő eseményeivel kapcsolatban megértettünk.) Ez az azonosítás megfelel 2Thesszalonika 2. fejezete részletes leírásának, miszerint a bűn embere egyrészt hímnemű (személy), másrészt semlegesnemű (világhatalom vagy szervezet). A 7. versben „a törvényszegés titkos bűne” megfelelően jellemzi tevékenységét. Ám a történelem végén, közvetlenül a második advent előtt valósul meg az egész világra még jobban kiterjedő, Istennel és törvényével való nyílt szembehelyezkedés. Ebben a szakaszban, mint másutt is (Dániel 7. fejezete, Jelenések 13. fejezete), a hatalmak folyamatossága arra utal, hogy a pápaság fontos szerepet játszik majd az idők végén is.

Isten mely korábbi tettének hamisítására kerül sor a végidei megtévesztés során (vö. ApCsel 2:22 és 2Thessz 2:9 versét)?

A mai szakasz a függönyt félrehúzva még hatalmasabb Antikrisztust mutat be amögött, ami a történelem során, a nemzetek között működött. A végidő csalásainak elgondolója és végrehajtója nem más, mint maga Sátán. Jézus visszatérésének közeledtével az események egy utolsó, kétségbeesett tettre kényszerítik. Személyesen jelenik meg, hogy utánozza Jézus földi szolgálatát (lásd a pénteki részt). Hamis csodákkal igyekszik elterelni az emberek figyelmét az evangéliumról (Jézus életéről, haláláról és feltámadásáról), sőt még a második adventről is.

Gondolkodjunk még „az igazság szeretete” kérdéséről! Hogyan „fogadhatjuk be”? Miért annyira fontos ez a szeretet annak, aki nem akar belegabalyodni semmiféle lelki megtévesztésbe, főleg nem az utolsó időkben? Hogyan tanulhatjuk meg már most befogadni az igazság szeretetét?