Soroljuk fel, hogy hány utalást találunk 1Thessz 4:13-18 szakaszában a thesszalonikai gyülekezetben jelentkező hamis hiedelmekre, amelyek szükségtelen szomorúságot okoztak!

Pál korában különféle nézetek terjedtek el a végidőre vonatkozóan a judaizmus berkein belül. Ezek egyike szűrődött be a thesszalonikai gyülekezetbe. Egészen biztosan nem tudjuk, mi, de úgy tűnik, az a gondolat lehetett, hogy noha Isten minden hűséges gyermeke részesedik az „eljövendő világban”, a mennybe mégis csak azok vitetnek fel, akik életben lesznek a végidőben. Akik előbb meghalnak, feltámadnak ugyan, de a földön maradnak.

E hitrendszer szerint óriási hátrányt szenved, aki a vég előtt meghal, továbbá a mennybe kerülők, ill. a földön maradottak elszakadnak egymástól. Ha a thesszalonikai hívők, akiknek Pál írt, életben maradnak az utolsó időig, a mennybe mehetnek Jézus második adventjekor, csakhogy a földön kell hagyniuk elhunyt szeretteiket (lásd 1Thessz 4:13-14).

Éppen ezért nem meglepő, hogy Pál 1Thessz 4:13-18 szakaszát a gyülekezet tudatlanságára tett megjegyzéssel kezdi, és nem így: „Mert igen jól tudjátok ti magatok”, amit máshol olvashatunk (1Thessz 5:2; vö. 4:2). A második adventre vonatkozó próféciát illetően a gyülekezet fontos dolgokról nem tudott, valamint bizonyos tanításokat el kellett felejteniük.

Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a próféciát Isten nem az időre és a végidő eseményeire vonatkozó kíváncsiságunk kielégítéséért adta. A próféciának etikai és erkölcsi célja van. Istennek az a terve vele, hogy megtanítson a helyes életre, bátorítást és célt találjunk általa, különösen szenvedések és veszteségek közepette. A helyesen értelmezett bibliai próféciákban olyan erő van, ami életeket változtat meg. Más szóval, fontos adventistaként hinni (azaz hinni a Biblia próféciájában), de még fontosabb adventistaként élni.

Mit jelent „adventistaként élni”? Beszélgessünk erről szombaton a csoportban!