A thesszalonikaiak hitének milyen további bizonyítékait találjuk 1Thessz 1:8-10 verseiben?

A 2. versben elkezdett mondat folytatásaként Pál kifejti, hogyan váltak a thesszalonikai hívők Macedónia (ahol Thesszalonika volt) és Akhája (ahol Korinthus volt) hívőinek példaképeivé. Először is példát adtak az evangélium terjesztésére, méghozzá sikeresen. Tőlük „zendült ki” az Isten Igéje mindkét tartományba, sőt még távolabbra is. Hitüket is példaértékűnek tartotta Pál, mivel igazi nyitottsággal fogadták őt magát és az evangéliumot. Készen álltak a tanulásra. Hajlandók voltak gyökeres változásokat hozni az életükben, pl. elvetették bálványaikat és hátat fordítottak bevett vallási gyakorlataiknak.

Az ókori római világban, a jól megépített római úthálózatnak köszönhetően viszonylag gyorsan terjedtek a hírek, és sokan is utaztak. Azért mondhatta Pál, hogy a thesszalonikaiak hite már „minden helyen” ismertté vált, mert valószínűleg a római és antiókhiai keresztényekkel is beszélt erről. Az is igaz, hogy általában szeretünk megfelelni az emberek magas elvárásainak. A dicséretben pedig benne foglaltatik bizonyos elvárás. Amikor Pál olyan lelkesen beszélt hitükről, valójában biztatta őket, hogy egyre inkább növekedjenek a hitben. Lehetett valami sajátos, különleges a megtérésük módjában. Bálványimádó pogányként két fő akadályon kellett felülkerekedniük. Először is, sokan furcsállták azt a történetet, hogy valaki meghalt, majd ismét életre kelt. Ráadásul ezt egy furcsa zsidó tanításnak vették. Sok pogány bizonyára nevetségesnek tartotta a keresztény üzenetet, de nem úgy a thesszalonikaiak! Ők egészen átrendezték az életüket az evangélium fényében. „A thesszalonikai hívők hű misszionáriusok voltak. Szívük buzgalomtól égett Üdvözítőjükért, aki megszabadította őket amaz eljövendő harag félelmétől. Krisztus kegyelme által életükben csodálatos változás történt, és az általuk szóló Úr szavát erő kísérte. Szíveket nyertek meg a bemutatott igazság által, és a hívők száma növekedett” (Ellen G. White: Az apostolok története. 4. kiad. Budapest, 2001, Advent Kiadó. 169-170. o.).

Olvassuk el újból 1Thessz 1:10 versét! Miről beszélt itt Pál? Mit értett az „eljövendő harag” alatt? Hogyan kapcsolódik Jézus feltámadása ahhoz, amivel itt az apostol foglalkozik? Miért olyan különösen fontos ez az ígéret minden hitpontunkkal összefüggésben (lásd Dán 12:2; Jn 11:24-25; 1Kor 15:12-17)?