SOHA VÉGET NEM ÉRŐ MISSZIÓ

A missziómunkának folytatódnia kell, amíg csak vannak, akik még nem jutottak üdvösségre. Istennek az a terve, hogy a lehető legtöbb embert megmenti. Aki elfogadta személyes Megváltójának Jézust, azt hívja, hogy működjön együtt Istennel a lélekmentésben. Mindegy, ki vagyok, hol élek, milyen körülmények között találom éppen magam, ha a szívem Krisztusra hangolódott, ha őszintén, a szívem mélyéből nagyra értékelem, amit értem tett és amit erre válaszul tőlem kér, mindig lesz alkalmam a bizonyságtételre és a szolgálatra.

Olvassuk el Jézus és a samáriai asszony beszélgetését Jn 4:7-30 szakaszában! Mit fedezett fel ez az asszony Jézusban és a szavaiban, amiről olyan nagy örömmel beszélt a város lakóinak? A bizonyságtevés mely elveit tanulhatjuk meg ebből a beszámolóból, amelyek segítségünkre lehetnek, amikor kapcsolatba lépünk az emberekkel?

Jézus egyszerű „képletet” követett a samáriai asszonyhoz szólva. 1) Felkeltette a figyelmét: „Adj innom!” (7. vers); 2) meg is tartotta az asszony érdeklődését: „Hogy kérhetsz inni zsidó létedre éntőlem, aki samáriai asszony vagyok?” (9. vers); 3) vágyat ébresztett benne: „Uram, add nékem azt a vizet” (15. vers); 4) meggyőzte: „Uram, látom, hogy te próféta vagy” (19. vers); tettekre késztette: „Jertek, lássatok egy embert, aki megmonda nékem mindent, amit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus” (29. vers)? Nem kell feltétlenül érintenünk a misszió mind az öt állomását egy találkozás alatt úgy, mint ahogy Jézus tette Jákób kútjánál beszélgetve az asszonnyal. Talán hosszabb idő alatt következnek be ezek a lépések, miközben bizonyságot teszünk valakinek. A helyzetek lehetnek eltérőek, de az idézett részben megmutatkozó elvek széles körben alkalmazhatók a lélekmentésben. Eleinte még a szó valódi értelmében vett vízről beszéltek, de Jézus azt akarta elérni, hogy a samaritánus asszony az élet vize után vágyódjon, azt igya. Feladatunk segíteni az embereknek, bármilyen helyzetben találjuk őket. Meg kell adni azt, ami éppen hiányzik, de ne feledkezzünk meg arról, hogy a legnagyobb szükségük a Jézusban nyerhető üdvösségre van!

Milyen gyakran ragadjuk meg az alkalmat a bizonyságtételre, a szolgálatra? Vajon nem az a jellemző, hogy éljük az életünket és közben találkozunk emberekkel, akinek fogalmuk sincs arról, miben hiszünk, mit képviselünk, milyen reménység él bennünk, pedig beszélgetünk velük? Hogyan változhatnánk meg, hogy jobb bizonyságként élhessünk?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: