„AMIKET AZ ISTEN… CSELEKEDETT”

Minduntalan szembesülünk azzal, hogy az élet legtöbb területén a megértés és az összhang feltétele a jó kommunikáció. Gyülekezetünk családjára gondolva láthatjuk, hogy a belső kapcsolattartás alapvetően fontos része a beszámolás az elvégzett tevékenységekről és azok eredményéről. Számos gyülekezetben nagy munkát végeznek, de csak a különböző szolgálatokban tevékenykedők tudnak a történtekről. Ezért is lehet, hogy az egyes szolgálatokban aktív testvérek úgy érzik: nem sokakat érdekel, amit csinálnak. Ez nem érhet meglepetésként, ha a vezetők nem beszélnek a gyülekezettel arról, hogy mik a céljaik, milyen stratégiát követnek és nem adnak számot sem a tevékenységükről, sem az eredményeikről.

Milyen hatással volt a gyülekezetre Pál apostol beszámolója arról, amit általa tett az Úr (ApCsel 21:19-25)? Persze a jó hírek mellett arra is találunk utalást, hogy a hívők tábora megoszlott. Milyen problémák jelentkeztek, és hogyan reagált ezekre Pál? Milyen tanulságokat találhatunk a történetben mi (lásd még 1Kor 9:19-23)?

Misszióútjáról visszatérve Pál beszámolt Jakabnak és a gyülekezet vezetőinek arról, hogy mennyire megáldotta Isten a pogányok között végzett szolgálatát. Amint részletesen elmondta, hogyan halad előre az evangélium, a vezetők spontán módon, őszintén dicsőítették az Urat. Persze láthatjuk a megoszlás és a zavar jeleit is, még az apostol által közölt jó hírek vonatkozásában is.

„Sok zsidó, aki elfogadta az evangéliumot, még mindig tiszteletben tartotta a ceremoniális törvényt és nagyon is hajlandó volt az oktalan engedményre, remélve, hogy így honfitársai bizalmát megnyeri, előítéletüket eloszlatja és elvezeti őket a Krisztusban mint a világ Megváltójában való hitre. Pál megértette, hogy a jeruzsálemi gyülekezet vezetői közül sokan mindaddig, amíg előítélettel vannak vele szemben, állandóan semlegesíteni fogják befolyását. Érezte, ha valamilyen ésszerű engedménnyel megnyerhetné őket az igazságnak, bizonyára sok akadályt háríthatna el az evangélium útjából más helyeken. Azonban Isten nem jogosította fel, hogy beleegyezzen abba, amire kérték” (Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó. 266-267. o.).

Ma is megoszlanak a vélemények arról, hogy mi a legjobb módja a lélekmentésnek. Országunkban milyen problémákkal találkozunk e téren? Mi hozhatna megoldást?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: