Tegnap megjegyeztük, milyen fontos együttműködni a gyülekezettel az evangelizáció munkájában, de azt is meg kell értenünk, hogy egy isteni cél elérése érdekében dolgozunk közösen. Ezért tehát, amikor egy gyülekezet a bizonyságtevés és evangelizáció stratégiáit fontolgatja, a tagoknak erősen érezniük kell, hogy Istennel működnek együtt, aki indítja, irányítja őket, akitől kapják az erőt és a növekedést.

Mi lesz az eredménye annak, ha Isten befolyása érvényesül a gyülekezet evangelizációs tevékenységében ApCsel 2:47 és 1Kor 3:5-9 szakasza szerint?

2Pt 3:9 és Tit 2:11 értelmében mi készteti a hívőket az Istennel való együttműködésre, miből nyernek erőt?

A Szentírásban bőséges bizonyítékát találjuk annak, hogy Isten mennyire szereti teremtésének koronáját, az embert. Nem meglepő tehát, hogy kezdeményezte az emberiség megmentését. Valójában maga a kereszt megad minden szükséges bizonyítékot arra, hogy mennyire szeret Isten, mennyire el akar vinni örök országába. Az Úr valóban kinyújtotta felénk a kezét és kegyelmével megáldott. Éppen a kereszten megmutatkozó csodálatos kegyelem kelt vágyat bennünk arra, hogy továbbadjuk, amit mi is ingyen kaptunk (lásd Mt 10:8). Még ha időnként a tanítványok próbáltak is egyedül tenni valamit (lásd Mt 17:14-21), a legtöbbször együttműködtek Istennel.

Jézus elhívta az első tanítványait, és meghagyta nekik, hogy vezessék hozzá az embereket (azaz embereket halásszanak). Megtanította, felkészítette őket, és szolgálatuk eredményeképpen sokan hívővé is lettek. Ám szükségük volt valami másra is Istentől, miután Jézus visszatért a mennybe. Ezt természetesen a Szentlélek biztosította, Ő adott erőt az őskeresztény egyház bizonyságtételének és evangéliumi munkájának.

Aki ma bekapcsolódik az evangelizáció munkájába, szintén Isten munkatársa lesz az emberek üdvössége érdekében. Imádkoznunk kell azért, hogy a Szentlélek tanítson meg szívre hatóan bemutatni Isten szeretetét és gondviselését, hiszen az embereknek szüksége van a Megváltóra. Tisztában kell lennünk azzal, hogy az Úr nélkül semmit nem tehetünk, és csak úgy válhatunk valóban eredményes bizonysággá a kezében, ha hittel, elfogadással, alázattal viszonyulunk hozzá és készen állunk meghalni énünknek, másokat szolgálni. Félre kell állítani énünket ahhoz, hogy az Úr igazán jól felhasználhasson.