SZÜKSÉG VAN MUNKÁSOKRA

Előfordul, hogy Isten bennünket küld oda aratni, ahol mások lazították fel a földet, vetették el a magot, öntöztek. Megesik ugyan, persze csak ritkán, hogy ugyanaz a munkás ás, vet, öntöz és arat is egy területen, de ez egyáltalán nem szabály. Gyors tempójú, modern világunkban az emberek rövid idő alatt belépnek a befolyás körébe, majd el is távoznak onnan, tehát készen kell állnunk arra, hogy a mások által elkezdett evangelizációs munkára építsünk.

Olvassuk el Jn 4:35-41 szakaszát! Általában a keresztény fejlődésében fontosnak tartjuk az aratás idejét. Mit találunk viszont az iménti versekben arról, hogy együtt kell örülnünk mindazokkal, akik ehhez menet közben valamivel hozzájárultak?

Általában az aratásról beszélve meghatározunk egy bizonyos évszakot, amikor megérik a termény a betakarításra. A legtöbb termény esetében meg tudjuk nevezni az aratás időszakát. Lelki téren viszont nincs ilyen állandó aratási idő. Jézus erre utal Jn 4:35 versében. A földművelésben használatos kifejezéssel élve: meglehet, az aratás ideje még négy hónap múlva köszönt be, de állandóan vannak, akik hajlandóak elfogadni Jézust, így egy rész mindig aratásra érett.

Jákób kútjánál Jézus elvetette az evangélium magvát a samaritánus asszony szívébe, aki azután tovább hintette a magot Sikár lakói között, ezért a samaritánusok az „éretlen gabonamezők” mellett haladtak el Jézus felé. Az Úr bennünket is arra bátorít, mint egykor a tanítványokat, hogy álljunk készen aratni a világ folyamatosan beérő mezején.

2Pt 3:9 alapján vajon miért tartja olyan fontosnak az Úr, hogy a munkások valóban végezzék az aratást?

Istenünk az emberiség iránti nagy szeretete és könyörülete miatt kívánja, hogy a munkások kimenjenek a „mezőre” (Mt 9:36-38). A világ mai állapotára gondolva azt látjuk, hogy az aratnivaló rengeteg, miközben kevés a munkás. Jézus meghagyta a tanítványainak: imádkozzanak, hogy menjenek munkások az aratásba. Ha mi, a mai tanítványok imádkozunk a munkásokért, a Szentlélek utat nyit számunkra, hogy meg tudjuk tenni, amire elhívott.

Gondoljunk vissza az elmúlt néhány napra! Mennyi lehetőségünk adódott a hitünkről való bizonyságtételre, arra hogy elvessünk néhány magot, amelyek egy nap majd megérnek az aratásra? Az adódó alkalmak közül mennyivel éltünk? Mennyi mellett mentünk el?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
2012. 2. negyedév

Az evangélium hirdetése

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: