„Csaknem egy újabb év tűnt el az örökkévalóságban. Még néhány nap és új évbe lépünk. Testvéreim, bölcsen használjuk ki az óév hátralévő óráit! Ha bármilyen tekintetben elhanyagoltuk kötelességeinket, bánjuk ezt meg Isten előtt, majd forduljunk vissza az útra, amiről letértünk! Gondoljunk arra, hogy milyen rövid az életünknek kiszabott idő! Nem tudhatjuk, hogy megpróbáltatásunk ideje mennyire hamar ér véget. Ne mondjuk elbizakodottan: ’Ma vagy holnap elmegyek abba a városba, ottmaradok egy évig, adok-veszek, haszonra teszek szert.’ Istennek talán más tervei vannak velünk. Az élet olyan, mint a pára, ’amely rövid ideig látszik, azután pedig eltűnik’ (Jak 4:14). Nem tudhatjuk, a kezünk mikor veszíti el ügyességét, lépteink mikor válnak bizonytalanná. Veszélyes lehet egyetlen elvesztegetett pillanat is. ’Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt segítségül, amíg közel van. Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban’ (Ézs 55:6-7)” (Ellen G. White cikke, Review and Herald. 1902. dec. 23.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

Beszéljük meg a csoportban a csütörtöki rész utolsó kérdésére adott válaszunkat! Ejtsünk szót arról is, hogy érdekes módon, minél tovább vagyunk még itt a földön, annál könnyebb későbbre tolni Krisztus visszajövetelének idejét, pedig egyre közelebb kerülünk hozzá!

Milyen okai lehetnek annak, hogy Jézus még nem jött vissza? Vajon bennünket is terhel a felelősség „késedelméért?” Akár igennel, akár nemmel felelünk erre a kérdésre, indokoljuk is meg a válaszunkat!

Mi a legfőbb oka annak, hogy bízunk a második advent ígéretében?

ÖSSZEFOGLALÁS: Számos nyomós okot felsorolhatunk arra, hogy miért bízunk Krisztus visszajövetelében, bármikor is kerül rá sor.