„És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett” (1Móz 2:23).
Mózes első könyve nyitó fejezetei utalnak az első szerelmi történetre: a különleges módon megteremtett Ádám és Éva esetére. A férfi és nő Isten képét tükrözi (1Móz 1:26-27). Testünk bonyolultsága továbbra is az egyik legfontosabb bizonysága Teremtőnk bölcsességének és hatalmának.
Mit ír a Biblia Éva megteremtéséről (1Móz 2:21-25)? E szakasz alapján mit mondhatunk az első emberpár kapcsolatáról?
Ebben a részben talán az a leginkább szembeötlő, hogy milyen mélységesen és szorosan összetartoztak ők ketten. Isten az asszonyt a férfi testéből alkotta meg, szó szerint egy testből, egy vérből valók.
Éva megteremtése után Ádám mondta el a Biblia első „szerelmes versét” – ahogy néha nevezik. Megfogalmazta, hogy milyen szorosan összetartoznak egymással. A 23. versben a héber is (férfi) és az isa (nő) szavak szintén utalnak a közöttük lévő kapcsolat mélységére.
A 24. versben pedig azt olvashatjuk, hogy a férfi elhagyja a szüleit és ragaszkodik a feleségéhez „és lesznek egy testté”, ami szintén jelzi meghitt viszonyukat. (Megkérdezhetné valaki: Vajon milyen szülőkről van itt szó? Hiszen Ádámnak és Évának nem voltak szülei! Természetesen hosszú évszázadokkal később jegyezte le ezt az esetet Mózes, aki a teremtés történetének részletezésével a házasság jelentését is érzékeltetni kívánta.)
Mezítelenségük is arra utal, hogy az első pár meghitt közelséget élvezett. Biztosra vehetjük, hogy a szerelemnek fontos szerepe volt az életükben. Isten ezt egyáltalán nem nézte rossz szemmel, hiszen a teremtéskor éppen Ő tett képessé a szerelemre. Ez az egyik alapvető érzés, amit belénk ültetett.
A szerelem Isten ajándéka. Aki rendezett, szerelmi házasságban él, mit tehet, hogy kapcsolatát megvédje mindattól, ami elromolhat?
Letöltés |