„Mint a sír és a pokol meg nem elégednek, úgy az embernek szemei meg nem elégednek” (Péld 27:20). Hogyan kapcsolódik ez a gondolat a környezetvédelem kérdéséhez és ahhoz, hogy milyen veszélyeket támaszt a föld erőforrásainak kizsákmányolása?

A környezetvédelmet érintő nyilatkozat kimondja: „E problémák nagyrészt az önzésből és abból fakadnak, hogy az ember csak a saját vágyai kielégítésére törekszik; a folyamatosan növekvő termelés, a határtalan fogyasztás útján mind többet és többet akar megszerezni magának, ezzel kimerítve a nem megújuló erőforrásokat.” Másként fogalmazva: az ember egyre többre és többre vágyik, pedig végső soron mindent csak a földből nyerhet. Nem a természeti erőforrások felhasználása a probléma, inkább az, hogy bármennyit is vesz el az ember, soha nem elégszik meg vele. Általában még a leggazdagabbak sem érzik úgy, hogy elég pénzük van. Ebben a helyzetben is érdemes arra gondolni, hogy Isten a szombat ajándékát adta.

Amikor az Úr elrendelte a szombat megtartását, meghagyta, hogy ezen a napon pihenjünk meg a munkánktól, szakadjunk el a pénzkereséstől, az üzleti tevékenységtől. Milyen jó hatása lehet a környezet világára ennek a parancsolatnak? Mérlegeljük az alábbi szakaszokat erre a kérdésre gondolva!

2Móz 20:8-11

Neh 13:16-19

Szombaton valóban arra emlékezünk, hogy Isten teremtette a világot (aminek már önmagában is környezettudatos életmódra kell késztetnie), ez a nap azonban lehetőséget biztosít arra is, hogy kiszakadjunk a pénzszerzési kényszer szorításából. A szombatünnepléssel életünk egy hetedét minden héten, kivétel nélkül, szándékosan elkülönítjük, ilyenkor nem a gazdagságot, a pénzt, a javakat hajszoljuk. Ez hetenként arra emlékeztet, hogy nem a pénzkereset az élet lényege, ugyanakkor ez távol tart olyan törekvésektől is, amelyek túlzott mértékben ártanak magának a földnek.

Mit tapasztaltunk a szombatünnepléssel kapcsolatban? Segít abban, hogy keretek között tartsuk saját kívánságainkat, netalán kapzsiságunkat? Milyen gyakran csábít a pénzszerzés vágya a szombat megrontására?