Hogyan tekintenek a hetednapi adventisták a környezetvédelem kérdésére? Hogyan vehetjük ki mi is a részünket – helyes egyensúlyt tartva? Az alábbiakban közöljük az egyház 1995-ben megszavazott hivatalos nyilatkozatát.

„A hetednapi adventisták hiszik, hogy Isten a saját képére teremtette az embert, aki ezért sáfárként az Urat képviseli, hűséggel és eredményesen uralva a természetet. Sajnos az ember uralmának eszköztárába bekerült a megrontás és a kizsigerelés. A megalománia oda vezet, hogy az emberek egyre nagyobb ütemben pusztítják a föld erőforrásait, aminek következtében mind nagyobb a szenvedés, a környezetkárosodás, valamint nő a klímaváltozás veszélye. A tudományos kutatásokat ugyan tovább kell folytatni, de máris bőséges bizonyíték igazolja, hogy az ártalmas gázok folyamatosan növekvő kibocsátása, a védő ózonréteg elvékonyodása, az amerikai őserdők hatalmas területeken történő kiirtása és az úgynevezett üvegházhatás egyaránt fenyegeti a föld ökológiai rendszerét. E problémák nagyrészt az önzésből és abból fakadnak, hogy az ember csak a saját vágyai kielégítésére törekszik; a folyamatosan növekvő termelés, a határtalan fogyasztás útján mind többet és többet akar megszerezni magának, ezzel kimerítve a nem megújuló erőforrásokat. Az ökológiai válság a kapzsiságból és abból ered, hogy az ember nem hajlandó helyesen és hűségesen, az Isten által meghatározott kereteken belül sáfárkodni a teremtett világ felett. A hetednapi adventisták az egyszerű és egészséges életmódot hirdetik, hogy az ember ne lépjen a fogyasztói társadalom féktelen taposómalmába, a javakat mértéktelenül felhalmozva, pazarolva. Felhívjuk a figyelmet a teremtett világ tiszteletben tartására, a világ erőforrásainak józan felhasználására, a valós egyéni szükségletek átgondolására és a teremtettség méltóságának megőrzésére” (A Hetednapi Adventista Egyház vezetői testületének nyilatkozata, Hollandia, Utrecht, 1995. jún. 29-júl. 8.).

Olvassuk el a következő igeszakaszokat és fogalmazzuk meg, hogy milyen gondolat húzódik meg e nyilatkozat szavai mögött (1Móz 1:1, 26; 9:7; Zsolt 24:1; 100; Zsid 1:3; Jak 5:1-2, 4-5)!

Keresztényként hisszük, hogy épp úgy Isten ajándéka a föld, mint rajta az élet és az erőforrások, tehát az elsők között kell védenünk a földet. Aki abban hisz, hogy a föld véletlenül jött létre, hideg, érzéketlen erők hatása nyomán, az szinte érthető módon a maga hasznát keresve akar a lehető legjobban kimeríteni minden erőforrást. Viszont aki úgy tartja, hogy a világot Isten teremtette és tartja fenn, csak felelős sáfárként viszonyulhat a földhöz.