A szombat parancsolatát a legtöbben Mózes második könyvéből ismerik, pedig az Úr újból kijelentette (a többi parancsolattal együtt) Mózes ötödik könyvében. Igen érdekes, hogy a megfogalmazás hasonló, de nem pontosan egyforma. Mózes ötödik könyvében még egy olyan indoklás található, ami Mózes második könyvében nem szerepel.

Hasonlítsuk össze 2Móz 20:8-11 és 5Móz 5:12-15 szakaszát! Milyen hasonlóságokat és különbségeket találunk, és mi ezeknek a jelentősége?

Sok az egyezés a két részben, mégis van egy új elem, ami hangsúlyt kap. Mindkét parancsolat megemlíti a szolgák szombati pihenését, de Mózes ötödik könyve ennek még nagyobb hangsúlyt ad. Azért kell megtartani a szombatot, „hogy megnyugodjék a te szolgád és szolgálóleányod, mint te magad” (5Móz 5:14). Itt láthatjuk azt, amit az előző nap már érintettünk: a szombat segít egy szintre hozni az urat a szolgával – mindkettőnek pihenni kell ugyanazon a napon. Gyakorlatilag a szombat bizonyos védelmet kínált a szolgáknak az őket szüntelenül foglalkoztatni kívánó gazdáikkal szemben. Ez a védelem a már a teremtéstől eredő parancsolatra épült.

Természetesen ez egy érdekes kérdést vet fel. Amikor Isten először elrendelte a szombatot, a teremtés emlékünnepe volt a bűntelen világban. Akkor még szó sem volt szolgákról, sem az egyiptomi szolgaságról, ami később a bűn rabságának is a jelképévé vált, sem a szolgaságból való szabadulásról. Az új elemmel bizonyára az özönvíz után bővült a parancsolat. Ez azt jelenti, hogy az eredeti szabály módosult, helyett kapott benne valami, ami eredetileg nem volt a része.

Az első megfogalmazás szerint a szombat a teremtést jelképezte, a bűneset után viszont már a teremtés és a megváltás (az újjáteremtés egy fajtája) szimbóluma is lett (2Kor 5:17; Gal 6:15; Jel 21:1). A teremtés és a megváltás szorosan összekapcsolódik a Bibliában: csak a teremtő Isten lehet a megváltó Isten – és e két szerep találkozik Jézusban (lásd Jn 1:1-14). A parancsolat mindkét változata rámutat, hogy teremtő és megváltó Jézusunk munkájának a hetedik nap, a szombat a szimbóluma.

Gondoljunk arra, hogy Krisztus szabadulást ígér a szolgaságból! Mi alól szabadít fel? Hogyan fejezhetjük ki, hogy igényt tartunk ígéretére? Hogyan válhatnak valósággá az életünkben az Úr ígéretei?