Gal 5:13 a Galáciai levél fordulópontjának számít. Egészen eddig az apostol az üzenet teológiai tartalmára összpontosított, itt azonban a keresztény magatartás kérdésére tér rá. Hogyan éljen az, aki nem a törvény cselekedetei által üdvözül?

A szabadsággal való visszaélés milyen lehetséges formájától akarta Pál óvni a galáciai keresztényeket (Gal 5:13)?

Az apostol világosan látta, milyen félreértések övezik azt, ahogy a Krisztusban elnyerhető kegyelmet és szabadságot hangsúlyozza (Róm 3:8; 6:1-2). Nem Pál evangéliumával volt a baj, inkább azzal, hogy az ember hajlamos a saját kívánságainak kedvezni. A történelem lapjait emberek, városok, népek történetei tarkítják – romlottságuk, erkölcsi züllöttségük egyértelműen az önuralom hiányához vezethető vissza. Ugyan ki ne fedezett volna fel efféle hajlamot a saját életében? Pál éppen ezért szólítja fel olyan világosan Jézus követőit arra, hogy ne kövessék a testi kívánságokat. Az ellenkezőjét várja tőlük: „szeretettel szolgáljatok egymásnak.” Aki pedig szeretettel szolgál másokat, tudja, hogy ezt csak úgy teheti meg, ha „meghal az énnek, meghal a testnek”. Akit a saját kívánsága hajt, az nem hajlik arra, hogy másokat szolgáljon, hanem éppen az ellenkező irányba halad. A Krisztusban való szabadság tehát nem csupán a világ szolgaságából való felszabadulás, inkább a szolgálat új formájára való felhívás: a szeretetből végzett szolgálat felelőssége. Ez „alkalom, hogy fenntartások nélkül szeressük a felebarátot, lehetőség a kölcsönös áldozatvállaláson alapuló emberi közösségek alapítására, nem pedig harc a hatalomért vagy a rangért” (Sam K. Williams: Galatians. Nashville, Tenn., 1997, Abingdon Press. 145. o.). A keresztény gondolkozásmód ismeretében, valamint Gal 5:13 modern fordításának köszönhetően könnyen átsiklik a figyelmünk azon, hogy e szavak milyen elementáris erővel hathattak a galáciai hívőkre. Először is, a görög megfogalmazás kifejezi, hogy a szolgálatra késztető szeretet nem a megszokott emberi szeretet – ami erre nem lenne képes. Az emberi szeretet ugyanis túlságosan feltételekhez kötött. A görög névelő (a) a szeretet szó előtt arra utal, hogy az apostol „az” isteni szeretetre gondol, amit csak a Szentlélek által kapunk (Róm 5:5). Az igazán meglepő viszont az, hogy míg a fordításban ez áll: „szolgáljatok”, a görög szó valójában azt jelenti, hogy „szolgává tenni”. Szabadságunk nem önrendelkezés, hanem azt jelenti, hogy Isten szeretete alapján kölcsönösen egymás szolgái leszünk.

Gondoltunk már valaha arra, hogy a Krisztusban lévő szabadságunk szerint kisebb bűnöket elkövethetünk itt-ott? Mi az igazán rossz az ilyen elképzelésben?