Mit mond Pál ApCsel 26:28-29; 1Kor 11:1; Fil 3:17; 2Thessz 3:7-9 verseiben, ami Gal 4:12 versében is tükröződik? Hogyan értsük szavait?

Pál a leveleiben több alkalommal is arra biztatja a keresztényeket, hogy viselkedjenek úgy, mint ő. Minden esetben hiteles, követendő példaként állítja magát a hívők elé. 2Thessz 3:7-9 szakaszában arról tanított, hogyan dolgozzanak meg a thesszalonikaiak a létfenntartásukért, nem terhelve másokat. 1Kor 11:1 versében pedig arra kéri a korinthusiakat, hogy a többiek jólétét a magukénál fontosabbnak tartsák, ezzel követve az ő példáját. A galáciaiakkal kapcsolatban azonban mintha egy kissé más foglalkoztatná.

Gal 4:12 versében Pál nem arra kéri a hívőket, hogy legyenek a követői, inkább azt mondja: „Legyetek olyanok, mint én.” Itt nem a cselekedetekről, hanem arról volt szó, hogy milyenekké kell válniuk. Miért? Galáciában nem az erkölcstelen viselkedés vagy a bűnös életmód okozott problémát, mint Korinthusban. A galáciai kérdés a kereszténység lényegében gyökerezett. Nem annyira a magatartást hangsúlyozta, inkább azt, hogy milyenné kell válniuk. Az apostol nem azt mondta, hogy „tegyetek úgy, mint én”, hanem „legyetek olyanok, mint én”. Gal 4:12 pontos kifejezése megtalálható még ApCsel 26:29 szakaszában is, ahol Pál leírja: „Kívánnám Istentől, hogy nemcsak majdnem, hanem nagyon is, ne csak te, hanem mindazok is, kik ma engem hallgatnak, lennétek olyanok, aminő én is vagyok – e bilincsektől megválva.” Más szóval, Pál a keresztény életére utal mint alapra, ami egyedül Krisztuson nyugszik; a hitére, ami nem a törvény cselekedeteiben bízik, hanem abban, amit Krisztus tett érte. A galáciabeliek nagyobb fontosságot tulajdonítottak a saját cselekedeteiknek, mint annak, hogy mivé válhatnak Krisztusban. Az apostol nem mondja el konkrétan, hogy a galáciaiak miben váljanak hozzá hasonlóvá, de az ottani helyzet ismeretében a megjegyzése nem vonatkozott élete minden területére és részletére. Pált a galáciaiak törvényeskedő vallása aggasztotta, ezért bizonyára arra a csodálatos szeretetre, örömre, szabadságra és üdvbizonyosságra gondolt, amit ő megtalált Jézus Krisztusban. E páratlan csoda fényében megtanult minden egyebet szemétnek és kárnak ítélni (Fil 3:5-9), és arra vágyott, hogy a galáciai hívők is tapasztalják ugyanezt.

Kit tartunk igazán jó példának az emberek között? Mely tulajdonságait tekintjük követendőnek? Hogyan tudnánk az előnyös vonásokat mind jobban átültetni a saját életünkbe is?