A TÖRVÉNY MINT NEVELŐNK

Gal 3:23 versében Pál úgy mutatja be a törvényt, mint valamiféle őrző, védelmező erőt. A 24. versben pedig mihez hasonlítja, és miért?

Az a szó, amit Károli úgy fordít, hogy mesterünk, az új protestáns fordításban nevelőnk, és ez a görög paidagagos szó fordítása, ami nem tudja igazán visszaadni a jelentésének egész körét. A római korban a paidagagos olyan rabszolga volt, aki hatalmat kapott ura fiai felett hat- vagy hétéves koruktól egészen addig, amíg elérték a felnőttkort. A rábízottak fizikai szükségleteiről gondoskodnia kellett, mint pl. fürdővizet meríteni nekik, élelemmel, ruházattal kellett ellátni őket, védelmezni minden veszélytől. Felelős volt még azért is, hogy a fiúk rendesen elmenjenek az iskolába és elvégezzék a házi feladatukat. Nemcsak azt várták el tőle, hogy tanítsa és gyakorolja az erkölcsi értékeket, de azt is, hogy a fiúk valóban megtanulják, gyakorolják is azokat.

Bizonyára voltak kedves nevelők, akiket szerettek a neveltjeik, de az ókori leírások szerint általában igen szigorúan fegyelmeztek. Durva bánásmóddal, feddéssel akarták elérni az engedelmességet, de korbácsot és pálcát is használtak.

Amikor Pál úgy mutatja be a törvényt, mint nevelőnket, még jobban megvilágítja, hogy milyennek is látja a szerepét. Isten azért adta a törvényt, hogy az megmutassa a bűnt és tanítson. Éppen ebből a jellegéből következően negatív vetülete is van, mivel megfeddi és elítéli a bűnösöket. Isten azonban még ezt a „negatív” vetületet is a javunkra fordítja, mert a törvény által kimondott ítélet az, ami Krisztushoz hajt. Tehát egyáltalán nem ellentétes egymással a törvény és az evangélium. Istennek az volt a terve velük, hogy együtt munkálják az üdvösségünket.

„Ebben az igeversben [Gal 3:24] elsősorban az erkölcsi törvényről beszél a Szentlélek az apostolon keresztül. A törvény rámutat bűneinkre és Krisztusra szoruló állapotunkra. Arra indít, hogy – Isten előtti bűnbánat és az Úr Jézus Krisztusban való hit által – Jézushoz meneküljünk bűnbánatért és lelki békéért” (Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 1. köt. 222. o.).

Mikor fordult elő utoljára, hogy tetteinket, szavainkat és gondolatainkat a törvényhez mértük? Tegyük meg most, de nemcsak a törvény betűjéhez, hanem a törvény szelleméhez viszonyítva (Mt 5:28; Róm 7:6)! Mennyire állunk jól? Válaszunkra gondolva mondjuk meg, hogy mire utalhatott Pál ebben a levélben!


Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!
Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: