Kétségkívül feszült volt a helyzet Antiókhiában: Pál és Péter, a gyülekezet két vezetője nyíltan szemben állt egymással. Pál nem mérsékelte magát, felszólította Pétert, hogy adjon számot viselkedéséről.

Mivel indokolta Pál, hogy a nyilvánosság előtt vonta kérdőre Pétert (Gal 2:11-14)?

Pál nem abban látott problémát, hogy Péter eldöntötte: együtt eszik a Jeruzsálemből érkezett látogatókkal. Az ókorban ezt valószínűleg meg is követelte a hagyományos vendégszeretet. „Az evangélium igazsága” lett a kérdés. Tehát itt nem csupán a kapcsolattartásról és az étkezési szokásokról volt szó. Péter tettei valójában az evangélium egész üzenetét gyengítették.

Hogyan válik Pál heves reakciója érthetővé Gal 3:28 és Kol 3:11 verseit olvasva?

Amikor Pál Jeruzsálemben tanácskozott Péterrel és a többi apostollal, arra a következtetésre jutottak, hogy a pogányok is élvezhetnek minden áldást Krisztusban anélkül, hogy előbb körülmetélkednének. Péter ennek a határozatnak az érvényét veszélyeztette a viselkedésével. Ahol azelőtt a zsidó és pogány hátterű keresztények nyíltan ápolták a közösséget egymással, ott ezek után a gyülekezet megoszlott. Ebből következően fennállt a veszélye, hogy az egész egyházban széthúzás alakul ki. Pál szemszögéből nézve úgy tűnt: magatartásával Péter azt érzékelteti, hogy a pogányokból lett keresztények a legjobb esetben is csak másodrangú hívőknek számítanak. Szerinte Péter a tetteivel erős nyomást gyakorolt a pogányokra, hogy ezt elfogadják, ha a közösségen belül akarnak maradni. „Ha te zsidó létedre pogány módra élsz és nem zsidó módra, miként kényszeríted a pogányokat, hogy zsidó módra éljenek” (Gal 2:14)? A „zsidó módra élni” kifejezést szó szerint fordíthatnánk úgy, hogy „judaizálni”. Ez egy általánosan használt megfogalmazás volt, „a zsidó életmód felvételét” jelentette. Azokra a pogányokra vonatkoztatták, akik a zsinagógába jártak és egyéb zsidó szokásokat is gyakoroltak. Éppen ezért nevezték gyakran „judaizálóknak” Pál galáciai ellenfeleit – akikre ő úgy utalt, hogy hamis atyafiak.

Mintha Péter viselkedése nem okozott volna éppen elég bajt, példáját követni kezdte Barnabás is, akinek szintén bölcsebbnek kellett volna lennie! Szembetűnő példa ez arra, hogy milyen erővel hat ránk a környezet! Hogyan tanulhatunk meg védekezni attól, hogy a körülöttünk élők rossz irányba húzzanak?