A tarszuszi Saulról először azt olvashatjuk Az apostolok cselekedeteiben, hogy részt vett István megkövezésében (ApCsel 7:58), majd pedig a Jeruzsálemben kitört szélesebb körű üldözésben is (ApCsel 8:1-5). Péter, István, Fülöp és Pál fontos szerepet tölt be Az apostolok cselekedeteiben mint olyan események részese, amelyek következtében a keresztény hit elterjedt a zsidó világon túlra is. István jelentősége különösen nagy, mert prédikálása és mártírhalála nyilvánvalóan megrázta a tarszuszi Sault.

István görögül beszélő zsidó volt, az első hét diakónus egyike (ApCsel 6:3-6). Az apostolok cselekedetei szerint más országokból Jeruzsálembe költözött zsidók egy csoportja vitába szállt Istvánnal, aki Jézusról prédikált. Lehetséges, talán valószínű is, hogy a tarszuszi Saul is részt vett e vitákban.

ApCsel 6:9-15 szerint milyen vádakat hoztak fel István ellen? Mi jut eszünkbe ezekről? (Lásd még Mt 26:59-61!)

Két oka is lehetett annak, hogy István prédikálása vad indulatokat kavart hallgatóiban. Először is, az gerjesztette haragjukat, hogy István nem tulajdonított elsődleges fontosságot sem a zsidó törvényeknek, sem a templomnak, noha ők ezeket tekintették a vallási és a nemzeti hovatartozás szimbólumainak, a judaizmus központi témáinak. Ám István számlájára többet írtak annál, mint hogy nem értékelte eléggé e két fontos jelképet. Azt is felhozták ellene, hogy nagy erővel hirdette: Jézus, a megfeszített és feltámadott Messiás, a zsidó hit igazi központi alakja.

Ez nyilván felbőszítette a farizeus Sault (Fil 3:3-6), akinek az őskeresztényekkel szembeni szenvedélyes tetteiből arra következtethetünk, hogy valószínűleg a farizeusok szigorúbb, harciasabb, forradalmi szárnyához tartozott. Saul látta, hogy az Isten országára vonatkozó nagyszerű prófétai ígéretek még nem teljesedtek (Dániel 2. fej.; Zak 8:23; Ézsaiás 40-55. fej.). A feladatának érezhette, hogy segítsen Istennek elhozni azt a napot, aminek feltétele Izráel megtisztítása minden vallási romlottságtól. Szerinte ezek közé tartozott az a tanítás is, hogy Jézus a Messiás.

Saul hitte, hogy igaza van, ezért kész volt halálra adni mindenkit, aki szerinte tévedett. Ugyan fontos a buzgalom és a szenvedély az iránt, amiben hiszünk, mégis hogyan tanulhatjuk meg fékezni hevességünket, gondolva arra, hogy időnként tévedhetünk is?