A hit virágzik, ha Istenre összpontosítunk önmagunk helyett. A hit a legkevésbé tudatos erény. Természeténél fogva alig van tudatában önnön létezésének. Akár a szem, amely mindent lát, saját magát viszont nem, a hit is Tárgyával van elfoglalva, melyen nyugszik, és önmagára nem figyel. Amikor Istenre tekintünk, nem látjuk önmagunkat – szerencsére. Az, aki többször kudarcot vallott, meg fog könnyebbülni, ha nem saját lelkével kell foglalkoznia, és a Tökéletességre emelheti tekintetét. Amíg Krisztusra tekint, minden megtörténik vele, amire régóta vágyott. Isten munkálkodik majd benne. A hit önmagában nem érdem, az érdem azé, Akire irányul. A hit által másként látunk, nem önmagunkra összpontosítunk, hanem Istenre.
W. Tozer