„És imádjátok azt…”

„És láték más angyalt az ég közepén repülni, akinél vala az örökkévaló evangélium, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangéliumot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek, ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait” (Jel 14:6-7). E jól ismert verseket általában a végidei eseményekkel kapcsolatban idézzük, ugyanakkor a negyedévi témánk, az istentisztelet gondolatkörének megalapozásában is segítenek. Nemcsak egyszerűen arra szólít ez a szakasz, hogy tiszteljük az Urat, hanem olyan kulcsfontosságú elemeket is találunk benne, amelyek által jobban megérthetjük az igazi istentisztelet lényegét.

Először is, János lát egy angyalt, akinél van „az örökkévaló evangélium”, vagyis az örök szövetség evangéliuma, a jó hír, miszerint Jézus eljön, emberré lesz, majd emberként mint Helyettesünk, meghal a világ bűneiért. Az istentisztelettel kapcsolatban alapvető fontosságú Jézus értünk vállalt halála. Annak kell istentiszteletünk központjában állnia, hogy miként fogadjuk helyettesítő munkáját, aminek nem csupán a kereszt képezi részét, hanem Krisztusnak a mennyei szentélyben folyamatosan értünk végzett szolgálata is (Zsid 8:1).

Ezek után pedig János arra szólít, hogy „féljétek az Istent”. Istent félni és szeretni egyazon érmének két oldala. Istent félni azt jelenti, hogy a teremtmény, a megváltott ember csodálattal áll, tisztelettel tekint a Teremtőre és Megváltóra. Ha úgy közeledünk Istenhez, mintha csupán egy lenne a barátaink, társaink közül, akkor megfosztjuk a neki járó tisztelettől, önmagunkat pedig olyan helyre toljuk, ami nem illet meg. Istentiszteletünket mindenképpen át kell hatnia az Úr előtti mély hódolatnak, áhítatnak, mert ez az alapállás segít kialakítani az igazi istentisztelethez nélkülözhetetlen alázatot és önmagunk átadását.

Ez az ige arra is felhívja a figyelmet, hogy „néki adjatok dicsőséget”. Itt az a lényeg, hogy az istentisztelet Istenről és nem rólunk szól. Mindent meg kell tennünk azért, hogy az istentisztelet ne az emberre, a kultúrára és ne is a személyes szükségletekre összpontosítson, hanem Istenre! Istent imádjuk, nem magunkat, következésképp az istentisztelet az Úrról szóljon, Őt dicsőítse, és ne a zene, a kultúra, az istentiszteleti stílus foglalja el benne a központi helyet!

Az angyal arra figyelmeztet, hogy féljük és dicsőítsük Istent. Miért? Mert „eljött az ő ítéletének órája”. Krisztus nemcsak a Megváltónk, Ő egyben a Bíró is, aki ismeri a legrejtettebb, legsötétebb titkainkat, aki belelát szívünk legbelsőbb zugaiba. Az istentiszteletben azzal a tudattal kell az Úr elé járulnunk, hogy minden tettünkért felelősséggel tartozunk neki. Tisztában kell lennünk vele, hogy előtte semmit nem titkolhatunk. Ez az, ami a kereszthez hajt, mert ott találunk egyedül reménységet az ítéletben.

Végezetül pedig az üzenet arra szólít, hogy imádjuk a Teremtőt. A teremtés az igazi istentisztelet alapjának része. Kivétel nélkül minden hitpontunk arra épül, hogy Isten a Teremtő. Azért imádjuk az Urat, mert Ő a Teremtő, a Megváltó és a Bíró. A teremtés, a megváltás és az ítélet szorosan kapcsolódik egymáshoz, és az igazi istentiszteletnek szilárdan kell gyökereznie ezekben az objektív teológiai igazságokban. Kifejezetten lenyűgöző, hogy Jel 14:7 nyelvezete a szombat parancsolatára emlékeztet (2Móz 20:11), ugyanis ez a nap elválaszthatatlanul kötődik az igazi istentisztelethez.

Rosalie Haffner (Lee) Zinke hosszú évekig szolgált bibliamunkásként több gyülekezetben is az Egyesült Államokban, pl. a Collegeview, Sacramento Central, Battle Creek és Hinsdale gyülekezetekben. 15 évig dolgozott lelkész férje mellett, később pedig kórházi lelkészként végezte szolgálatát nyugdíjba vonulásáig.

Clifford R. Goldstein

szerkesztő

Néhány megjegyzés a magyar kiadáshoz

Szombatiskolai tanulmányunkban a bibliai idézeteket általában a Károli-féle fordításban közöljük. Amikor máshonnan idézünk, zárójelben olvasható a forrás megjelölése. A bibliai könyvek neve és rövidítése, valamint a Bibliában szereplő nevek a Magyar Bibliatársulat megbízásából, a Magyarországi Református Egyház Kálvin János Kiadójában, Budapesten, 2002-ben kiadott bibliafordítás szerint szerepelnek. A továbbiakban ezt így rövidítjük: új prot. ford. Ha az idézetben egy, az oldalon már ismertetett műre hivatkozunk, akkor használjuk az i. m. (idézett mű) rövidítést.

Továbbra is szeretettel ajánlom minden érdeklődő figyelmébe a Tanítói mellékletet, ami külön kiadványként beszerezhető.

Amint már megszoktuk, a szombatiskola hanganyaga letölthető az internetről. Ha a bibliatanulmányokat megkeressük az egyház honlapján (www.adventista.hu/bibliatanulmanyok), az ott jelzett kapcsolattal elérhető a hanganyag is. Ezért külön köszönettel tartozunk Bátori Sándornak és Szabó Árpád Zoltánnak, valamint mindazoknak, akik részt vesznek a felolvasásban!

Zarkáné Teremy Krisztina

a magyar változat szerkesztője

Jézus eljövetele

Kedves Olvasó!

Fiatalok elkészítettek egy összeállítást Jézus visszajöveteléről a DET Ifjúsági Központban. Az alábbi linken elérhető.
Újszerű benne, hogy egy szálon indul el az elbeszélés, majd elágazik, választási lehetőségekkel. Aki kíváncsi, többet is megtudhat!

Telefonon és táblagépen akkor játszható le teljesen a felvétel, ha YouTube alkalmazásban nyitjuk meg, akkor egymás után sorra kinyithatók a különböző választási lehetőségek. Örömmel tájékoztatlak Benneteket erről az új kezdeményezésről. Hívjátok fel a figyelmet erre a videóra mind szélesebb körben, a gyülekezetekben, a fiatalok között! 

Külön köszönet a készítőknek: A felvételek szereplői: Demjén Éva, Farkas Krisztina, Kiss Laura, Ócsai Boldizsár, Rontó Dávid, Zarka Dávid   

Technika, vágás: Rajki Dávid, Cséfán Tamás, Rontó Dávid

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: