SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: Jób 42:1-6; Jelenések 1:13-18; 13;
14:6-12; 19:1-5
„És új éneket énekelnek a trónus előtt, a négy élőlény és a vének előtt, és senki sem tudta megtanulni ezt az éneket, csak az a száznegyvennégyezer, akik áron vétettek meg a földről” (Jel 14:3, új prot. ford.).
A Biblia egyik legtitokzatosabb és legérdekfeszítőbb irata A jelenések könyve. Rengeteg különféle vadállatról, sárkányról, tüzekről, földrengésekről, csapásokról, seregekről, békákról, városokról, földre hulló csillagokról stb. olvashatunk benne.
Ugyanakkor a drámai események között az újból és újból felbukkanó téma nem más, mint Isten tisztelete. Akár a fenevadat és annak képét imádók végső szenvedéséről, akár az Istent dicsőítő mennyei lények bemutatásáról van szó, A jelenések könyve állandóan visszatér az istentisztelet képéhez: imádják „az örökkön örökké élőt” (Jel 5:14); „aki vagy és aki valál és aki eljövendő vagy; mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és a te országlásodat elkezdetted” (Jel 11:17); imádják, mert „Méltó vagy Uram, hogy végy dicsőséget és tisztességet és erőt” (Jel 4:11).
Összefoglalva tehát, A jelenések könyve éppen azt mutatja be, amivel az egész negyedévben foglalkoztunk: egyedül az Úr, Teremtőnk, Megváltónk, Bírónk méltó imádatunkra és dicsőítésünkre.
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!