SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 5Mózes 11:16; Lukács 1:46-55; 4:5-8;

19:37-40; János 4:1-24

„De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul” (Jn 4:23).

Amint a negyedév során többször is megállapítottuk, az első angyal üzenete felhívás az „örökkévaló evangélium” hirdetésére, amelynek középpontjában Jézus, a testet öltött Isten áll, aki számunkra felfoghatatlan erők és eszközök által emberként született a világra.

Próbáljuk felmérni, hogy mit is jelent ez! Az egész teremtett világot életre hívó Isten emberré lett (Jn 1:1-3), emberként bűntelen életet élt, majd pedig az egész emberiség bűneiért feláldozta magát. Gondoljunk csak a világegyetem méreteire, a galaxisok milliárdjaira, amelyeket mind csillagok milliárdjai alkotnak, és mindezt Jézus teremtette meg! Ez meghaladja az ember felfogóképességét, olyan elképesztő, hogy nem fér a fejünkbe. Érthető, hogy Pál így írt: „Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje” (1Kor 1:18).

Nem csoda, hogy imádattal gondolunk Istenre, ha felvillan előttünk ez az igazság! A héten az istentisztelettel és dicsérettel kapcsolatos kérdéseket vizsgáljuk meg, amint azok a testet öltött Krisztus, a teremtményei formáját és testét felvevő Teremtő szolgálatában mutatkoztak meg.