Az Istent dicsőítő zsoltárok bemutatják Istent, kifejezik, hogy miért is méltó a tiszteletünkre. Hirdetik hatalmas voltát, és arra szólítják a hívőket, hogy örömmel tiszteljék, dicsőítsék Őt.

Milyen közös vonást találunk a következő példákban? Zsolt 90:1-2; 95:1-6; 100

Zsoltár 19 szintén a Teremtő Istent magasztalja. Mi az üzenetének lényege, és miért olyan különösen fontos ez számunkra ma, amikor sokan arra hivatkoznak, hogy egyedül a véletlennek köszönhető a létezésünk, az irányítatlan természeti erők hatására alakultunk ki?

Figyeljük meg, a zsoltáros előbb arról ír, hogy Isten dicsőségét hirdeti az égbolt, majd közvetlen ezután a Szentírásra utal. A gyors váltás szándékos volt. Olvassuk el még Jn 1:1-3; Kol 1:16-17; Zsid 1:1-3 verseit! Milyen fontos igazságot hangsúlyoz a zsoltáros?

A világot a szavával életre hívó Isten nem más, mint aki az emberiség életét szabályozó erkölcsi, fizikai és társadalmi törvényeket adta. Az Ószövetség egyértelműen kimondja, hogy Isten a világ Teremtője, ugyanakkor tőle származnak az írott törvények is. Az Újszövetség írói Jézus Krisztusban látják a Teremtőt és a Törvényadót, Ő a testté lett Ige, aki teremtményei között élt, hogy bemutassa nekik az Atyát és meghaljon helyettük, ezért egyedül Ő méltó a csodálatra és imádatra.

Tehát A zsoltárok könyvében találjuk az istentisztelet egyik alapelvét, azt, amit az első angyal üzenetében is olvasunk (Jel 14:7). Azért imádjuk az Urat, mert Ő a Teremtő, ehhez pedig közvetlenül kapcsolódik megváltói szerepe (Jel 14:6). Teremtő és Megváltó – ha ez nem elég ok arra, hogy dicsőítsük és imádjuk, akkor vajon mi lenne az?

Hogyan ismerhetnénk meg jobban az Urat a teremtett világ által?