A következő szövegek révén pillantsunk be Dávid életének abba a szakaszába, ami megelőzte trónra lépését (1Sám 16:6-13; 17:45-47; 18:14; 24:10; 26:9; 30:6-8)! Mit tudhatunk meg Dávidról?

Azért esett Isten választása Saulra, hogy Izráel első királya legyen, mert külsőleg megfelelt az emberek elvárásának. Amikor azonban Dávidot választotta ki következő uralkodónak, arra emlékeztette Sámuelt, hogy Ő az ember szívére tekint (1Sám 16:7).

Dávid távolról sem volt tökéletes. Talán azt is mondhatnánk, hogy későbbi erkölcsi vétkei sokkal súlyosabbak Saul bűneinél. Az Úr azonban Sault elvetette, Dávidnak pedig még a legszörnyűbb tetteit is megbocsátotta, és engedte, hogy továbbra is király maradjon. Vajon mi volt a különbség?

Milyen fontos alapelvet találunk Zsolt 32:1-5; 51:3-8 verseiben, aminek központi szerepe van az ember hitében?

Isten az ember szívét figyeli. Nemcsak arra képes, hogy olvasson szívünkben, azaz gondolataink központjába tekintsen, ismerve belső hozzáállásunkat, indítékainkat, hanem meg is tudja érinteni, változtatni a szívünket, ha kitárjuk előtte. Dávid elfogadta, amikor Isten meggyőzte vétkéről. Megtért és türelemmel viselte el bűnei következményeit. Saul viszont bármit is állított, a szívét nem adta át az Úrnak.

„Ám azért királlyá választva sem hagyta az Isten Sault magára. Hiszen megnyugtatta rajta Szentlelkét, hogy meglássa, mennyire erőtelen és milyen nagy szüksége van az isteni segítségre. Ha hűséges lett volna, Isten is hű maradt volna hozzá. Amíg akaratát alárendelte Isten akaratának, addig siker koronázta minden igyekezetét. De amikor önállóan, Isten tanácsa nélkül cselekedett, Ő nem vezethette többé, így kénytelen volt mellőzni őt” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 592. o.).

Kérdezzük meg önmagunktól, hogy vajon mennyiben különbözik a külső látszat attól, ami belül megy végbe bennünk? A válasz mit árul el rólunk?