Mit tudhatunk meg 1Móz 12:1-8 verseiből Ábrámról (a későbbiekben Ábrahám), és arról, ahogy Isten elhívta?

Séth leszármazottja, Ábrahám hűséges volt Istenhez, pedig rokonságában némelyek kezdték átvenni a bálványimádó szokásokat, ami abban a korban már általánossá vált. Isten elhívta, hogy szakadjon el a szélesebb családjától, hagyja hátra kényelmes otthonát, így majd az igaz Istent bemutató és képviselő hívők népének atyja lehet.

Ő és Sára kétségkívül sokakat megismertetett az igaz Isten imádatával. Ám volt egy másik oka is annak, hogy az Úr egy új nép atyjának nevezte Ábrahámot. „Mivelhogy hallgata Ábrahám az én szavamra: és megtartotta a megtartandókat, parancsolataimat, rendeléseimet és törvényeimet” (1Móz 26:5). Azt is megemlíthetjük még, hogy „hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul” (1Móz 15:6).

Ugyanakkor azonban Ábrahámnak néhány fontos, de fájdalmas dolgot is meg kellett tanulnia.

Mi célt szolgált Ábrahám rettenetes próbája (1Móz 22:1-18)? Mi volt az az igazi üzenet, amit Isten meg akart vele értetni (8., 13. és 14. versek)?

Amint láttuk, a megváltási terv középpontja Isten Fiának, Jézusnak a halála. Kezdettől fogva ezt jelképezték az istentisztelet részeként bemutatott áldozatok. Az Úr akarata szerint csak állatokat kellett áldozni, de a pogány népek között az is elterjedt, hogy saját gyermekeiket áldozták fel, amit pedig iszonyatosnak tartott Isten (5Móz 12:31). Ábrahám e próba által igen sokat tanult a hitről és a bizalomról, ugyanakkor ez az eset a korszakokon át elementáris erejű jelképként mutatott arra, hogy Krisztus halála az üdvösség központja. Ábrahám némi ízelítőt kaphatott abból, hogy Krisztus halála milyen fájdalmat jelenthetett az Atyának, mégis, csak így volt lehetőség az emberiség megváltására.

Beszélgessünk Ábrahám hitéről! Egészen lenyűgöző, szinte felfoghatatlan. Mire következtethetünk ebből az esetből hitünk gyengeségével kapcsolatban?