Hegyek hófehér ragyogásban,
vagy tavaszvárón, dísztelen,
az ősi kérést mostanában
annyiszor elismételem,
s várakozva nézek felétek.
Mi lenne, hogyha hirtelen
mind énekelni kezdenétek!
Ti kedves budai hegyek,
s a Bakony, Börzsöny, Mecsek, Mátra,
meg a Kárpátok koszorúja…
Az Alpok, Andok, Himalája
és minden hegye a világnak,
ha óriás, gyönyörű karban
egyszerre mind felujjongnának,
s hegyek kara hirdetné szerteszét
Isten szeretetét!
De lehet, hogy az antenna hiányzik.
Ti ujjongtok és énekeltek,
de azt a csodálatos éneket
csak szívünkkel lehet meghallani…
és ott hiányzik valami,
ott bent…
talán a csend!
S nem halljuk, hogy hallelujátok
átzengi az egész világot,
és betölti a végtelent…
s hogy crescendója hogyan halkul el,
ha a Golgota a váltság titkáról
hegyek karában szólót énekel,
mert ott hullt értünk Jézus drága vére.
Isten Lelke, taníts meg minket
halló szívvel, csendben figyelni
hegyek ujjongó énekére!