SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 3:9-19; Prédikátor 12:16; Dániel 7:10; Máté 21; 22:1-14; Jelenések 21:2, 9
„Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint” (Róm 8:1).
A kereszténység történelmének számtalan sötét lapja van. Szörnyűséges dolgokat követtek el olyanok, akik Krisztus követőinek vallották magukat, és a próféciák ismeretében számíthatunk rá, hogy Jézus visszatérése előtt a nevére hivatkozva még több gonoszság történik majd.
Ezen a héten egy magával ragadó példázattal foglalkozunk, ami fájdalmas igazságra világít rá: nem mindenki Krisztus követője, aki annak mondja magát! Persze hogyan vehetnénk a bátorságot, hogy eldöntsük, ki hűséges és ki nem?! Kik vagyunk, hogy nézzük a szálkát a másik szemében, miközben észre sem vesszük a magunkéban a gerendát (lásd Mt 7:3)? Az ítéletet nem mi hozzuk meg, hanem Isten.
„Az evangélium ünnepi lakomáján az Isten szolgálatát vállalók vesznek részt; azok, akiknek neve bekerült az élet könyvébe. De nem mindenki igazi tanítvány, aki magát kereszténynek vallja. A végső megjutalmazás előtt el kell dőlnie, kik részesülhetnek a szentek örökségében. Ez a döntés Krisztus második eljövetele előtt megtörténik, mert amikor eljön, hozza a jutalmat, hogy megfizessen ’mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz’ (Jel 22:12)” (Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1983, H. N. Adventista Egyház. 212. o.).
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!