Thomas Wolfe a XX. század első felében írta klasszikus irodalmi művét „Nem mehetsz többé haza” címmel. Ebben egy férfi hátrahagyja egyszerű családját lenn, délen, New Yorkba költözik, és sikeres író lesz. Idővel azonban szeretne hazatérni a gyökereihez. A váltás nem ment könnyen, ebből adódott a könyv címe.

A tékozló fiú példázatában ki az, aki megteszi a hosszú utat, hogy ismét az apjával lehessen? Állítsuk ezt szembe például az elveszett bárányról vagy az elgurult drachmáról szóló példázattal (Lk 15:4-10)! Mi lehet a lényeges különbség?

A másik két példázatban talán nem is volt helyzetének tudatában az, ami elveszett (legalábbis az elgurult érme). Akkor sem kerülhetett volna vissza oda, ahonnan elveszett, ha megpróbálja. A tékozló fiúról viszont azt is mondhatnánk, hogy elfordult „az igazságtól”, és csak a sötétben eszmélt rá (lásd Jn 11:9-10), mennyire eltévedt. Az üdvösség történetében Istennek mindig volt dolga olyanokkal, akik a világosságot szántszándékkal maguk mögött hagyva a saját útjukra léptek. E példázat azt üzeni még azoknak is, akik noha megismerték Isten jóságát és szeretetét, mégis hátat fordítottak neki, hogy az Úr kész visszafogadni, visszaállítani őket szövetséges családjában az általuk korábban elfoglalt helyre. Csak az kell hozzá, hogy amint a fiatalember szabad akaratából döntött elmeneteléről, hazatérését is neki kell elhatároznia. Mindannyiunk esetében éppen ez a helyzet.

E példázatokat illetően érdekes elhangzásuk körülménye is. Figyeljük meg, hogy Lk 15:1-2 verse szerint hány- és hányféle ember gyűlt össze Jézus szavait hallgatni! Milyen komoly figyelmeztetés ez nekünk azzal kapcsolatban, hogy a végidő apokaliptikus eseményeivel való fenyegetőzés vagy a megtéretlenekre váró pusztulás és ítélet hangoztatása helyett Jézus olyan példázatokat mondott el, amelyek bemutatták az Atya nagy szeretetét az elveszettek iránt, a törődését, bármi is sodorta őket ilyen helyzetbe.

Ismerünk olyanokat, akik elfordultak Istentől? Hogyan mutat rá ez a történet arra, hogy nincs minden veszve? Fontos mindannyiunknak imádkozni azokért, akik még nem ismerték fel azt, amit a tékozló fiúnak olyan fájdalmas körülmények között kellett megtanulnia!