Ellen G. White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó. „Jósua és az angyal” c. fejezet, 362–368. o.; Krisztus példázatai. Budapest, 1983, H. N. Adventista Egyház. „A hamis bíró és az özvegyasszony” c. fejezetből, 113–114. o.

„Amikor Sátán becsmérli Isten népét, és el akarja pusztítani, Krisztus közbelép. Vétkezett ugyan, de Krisztus magára veszi bűneit, és kiragadja őt üszkösen is a tűzből. Jézus ember voltával az emberhez láncolódik, isteni lénye pedig a végtelen Istennel köti össze. A pusztuló lélek megragadhatja segítségét. Krisztus megdorgálja az ellenséget…

Krisztus nem fordul el népétől, gondviselésének tárgyától hibái ellenére sem. Van hatalma arra, hogy megváltoztassa öltözetüket. Leveszi szennyes ruháikat, bűnbánó, hívő gyermekeire helyezi igazságának palástját. A mennyei könyvekben nevük mellé ezt írja: megbocsátottam” (i. m. 113–114. o.).

„Amikor Isten előtt népe gyötrődik és tiszta szívért könyörög, felhangzik a parancs: ’Vegyétek le róla a piszkos ruhát’, – és ezek a bátorító szavak hallatszanak: ’Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged’ (Zak 3:4). Isten ráhelyezi Krisztus igaz voltának makulátlan, tiszta palástját megpróbált, megkísértett, hűséges gyermekeire. A megvetett maradék dicsőséges ruhába öltözik, és a világ romlottsága soha többé nem mocskolja be” (Ellen G. White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó. 367. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Beszélgessünk a keddi rész utolsó kérdésére adott válaszunkról! A már tiszta ruhát öltött Jósuának szól a felhívás az engedelmességre. Miért olyan fontos erre emlékezni? Mit árul ez el az üdvösségünk alapjáról, szemben azzal, ami az üdvösség következménye? Miért fontos mindig tisztában lennünk a kettő különbségével?

2. Gondoljunk a jó hírre, hogy bármilyen szennyes is legyen a ruhánk, egészen új öltözetet kaphatunk! Hogyan hasson az életünkre, a magatartásunkra, a világképünkre és az emberekkel való kapcsolatunkra, ha tudjuk, hogy új, tiszta ruhát kaptunk – ami a Krisztusban felajánlott új életet jelenti?