„Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalávᔠ(2Kor 11:14).

Jól tudjuk, hogy Sátán bukása nemcsak a mennyre, de a földre is hatással volt. A mennyben elkezdett lázadása és bűne a földön abban nyilvánul meg, amit nagy küzdelemként emlegetünk. Ez a küzdelem valóságos, elkeseredett, és mindannyian részesei vagyunk.

Miről olvashatunk Jel 12:7-12 szakaszában? Mire figyelmeztetnek, ugyanakkor milyen reményt tárnak elénk ezek a versek?

A kereszt miatt azonban, azért, amit Jézus ott tett értünk, tudjuk, hogyan ér majd véget ez a küzdelem. Aki Krisztus igazságának palástját viseli, biztos lehet a győzelemben. Éppen ezért Sátán teljes erejével igyekszik elzárni a lehető legtöbb ember előtt az utat, nehogy rátaláljanak az üdvözítő igazságra, ami garantálná, hogy az örökkévalóságba jussanak.

Olvassuk el ismét 2Kor 11:14 versét, és vizsgáljuk meg alaposan a szövegösszefüggésével együtt! Milyen fontos üzenetre kell feltétlenül felfigyelnünk?

Sátán különböző utakon próbál megtéveszteni, meg akarja akadályozni, hogy üdvözítő kapcsolatban legyünk Krisztussal. Attól sem riad vissza, hogy erre olyanokat használjon fel, akik kereszténynek vallják magukat, és sokszor éppen ez bizonyul legeredményesebb fondorlatának!

Mindenünnen leselkednek ránk lelki természetű veszedelmek (1Pt 5:8). Viszont fontos emlékezni arra, hogy vereséget szenvedett ellenséggel van dolgunk: az ördög veszített, romlása biztos, uralma véget ér! Mégis egyedül, magunkban nem állhatunk ki ellene győzelmet várva. Egyedüli reménységünk és erősségünk Jézusban van, aki már győzelmet aratott felette. Diadala a miénk, amíg hittel és engedelmességgel igényeljük.

Milyen úton-módon áshatja alá a hitünket lassan, lépésről lépésre az ördög, ha nem vigyázunk? Milyen napi döntéseinkkel tehetünk azért, hogy ez ne sikerüljön neki?