Három rendőrautóval üldöztek egy nőt, majd kényszerítették, hogy húzódjon le az út mellé. A rendőrök rászegezett fegyverrel közeledtek az autójában ülő asszonyhoz. A rémült sofőr feltartotta a kézét, úgy szállt ki a kocsiból.

„Mit követtem el?” – tudakolta a félelemtől reszketve.

A rendőrök elkérték a papírjait, majd néhány pillanat múlva csillapodtak a kedélyek, a fegyvereket eltették.

„Kérem, mi volt a baj? Miért állítottak meg?” – érdeklődött tovább az aszszony.

„Láttuk, ahogy őrült módjára vezetett és durván mutogatott a többi autósnak” – felelte az egyik tiszt.

„Ezért szorítottak le és szegezték rám a fegyvereiket?”

„Nem, hölgyem. Felfigyeltünk a kocsi hátulján a keresztény szimbólumokra, és ebből arra következtettünk, hogy az autó lopott.”

Egyszerű a történet valóban, de rávilágít egy szomorú tényre. Nem minden keresztény (vagy aki annak vallja magát) élete üti meg azt a magas mércét, ami hitük ismeretében elvárható lenne. Némelyek jobbak másoknál, de egyikünk sem tökéletes. Mégis melyik keresztény láthatja Jézus jellemének tökéletes visszatükröződését a tükörben? Vajon van olyan hívő, legyen bármilyen hűséges, aki a tükörbe tekintve joggal hivatkozhatna saját igazságára? Ugyan ki az közülünk, aki önmagával szembesülve nem borzad el attól, ami a felszín alatt lappang?

Mi az üzenete Ézsaiás könyve 64. fejezetének? Melyik az az öltözetre utaló kép, ami az ember igazságát jelöli? Mi a jelentősége? Minek a reményét tárja elénk Isten ebben a szakaszban?

A „szennyes ruha” kifejezés a női havi ciklus idején bepiszkolódott ruhát jelöli. Találhatnánk-e a bűnössé lett ember igazságára jobban ráillő képet? Pál apostol Róma 3. fejezetében e témáról szólva kifejti, hogy Isten előtt a zsidók és a pogányok ugyanabban a helyzetben vannak: egyaránt bűnösök, és szükségük van az isteni kegyelemre. Mintha Ézsaiás 64. fejezete lenne Róma 3. fejezete ószövetségi párja, rámutat a bűnösök dilemmájára, de nem hagy reménység nélkül.

Mikor vizsgáltuk meg alaposan önmagunkat, a gondolatainkat, legmélyebb indítékainkat, vágyainkat? Mit találtunk? Mennyire tartottuk félelmetesnek az eredményt? Mi az, amiben egyedül bízhatunk?