Évnyi időm

elrejtettem.

Majd

osztok belőle Istennek,

barátnak,

árvának,

anyának…

Lesz időm

imára,

bánatra,

vigasztalásra…

Nem volt...

Kiszámítom.

Izmom feszül,

bizonygatom:

Volt időm!

Volt…

Magamra – szekérnyi,

másra – kézfogásnyi,

anyámra – ölelésnyi,

barátra – kevés szónyi,

Istenre – kiáltásnyi.

…Ha felhangzik a

„Hol a többi?”,

körülaggatom magam

„nem én”-levelekkel.

Tőlem ne kérjék,

ő, a kígyó…

Feltört kezeimből

szálka nő…

bálványokba

kapaszkodó

ujjaim között

kifolyt az idő…