A földi teremtmények közül az ember a legracionálisabb lény, hiszen bármilyen csodálatosak is a békák, kutyák, hernyók, szamarak, nem rendelkeznek az érvelés képességével. Viszont minden logikai és racionális érzékünkkel együtt érzelmi lények is vagyunk. Teljes joggal fogalmazhatnánk úgy is, hogy az érzelmek sokkal inkább meghatározzák az életünket, mint az értelem.

Szükségünk van az érzelmekre, nélkülük aligha lehetnénk igazán emberek. (Ugyan melyik ember ne ismerné a szeretetet, könyörületet, együttérzést, félelmet vagy szomorúságot?) A robot képes érzelem nélkül működni, az ember nem.

A bűn világában élünk, ezért természetes, hogy érzelmeink miatt gyakran erős fájdalmak érnek. Betegség, háború, szegénység, természeti katasztrófák, anyagi bizonytalanság, családi problémák – hogy is ne váltanának ki félelmet, bánatot, rettegést és szomorúságot, amit mindannyian jól ismerünk?

Figyeljük meg azt is, hogy Jézusra milyen érzelmi hatást gyakorolt világunk! „Könnyekre fakadt Jézus" (Jn 11:35). „Ő [Jézus] pedig elnézvén őket haraggal, bánkódván szívük keménysége miatt" (Mk 3:5). „És monda nékik: Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok" (Mk 14:34). „Jézus azért, amint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók is, elbúsula lelkében és igen megrendüle" (Jn 11:33). „Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője" (Ézs 53:3)!

A zsidókhoz írt levél jól megfogalmazza a nagyszerű igazságot Urunkkal kapcsolatban: „Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt" (Zsid 4:15). Gyarlóságaink miatt pedig – mint ahogy mindannyian jól tudjuk – elég kellemetlen érzések lehetnek bennünk.

Bánat, fájdalom, szomorúság… Ezek az érzések nem elvetendők, nem bűn, ha így érzünk. Nem hitetlenségünk vagy bizalmatlanságunk jele, ha ilyesmit váltanak ki belőlünk az élet viharai. Hiszen Jézus is különféle érzésekkel reagált különböző eseményekre.

Ma már több ezer évre vagyunk az élet fájától (lásd 1Móz 2:9). A DNS egyre gyengül. „Sérült árunak" számítunk, és az evolúció mítoszával ellentétben az állapotunk folyamatosan romlik.

Éppen ezért nem csoda, hogy a bűn hatott érzelmi egészségünkre is. Gyakran megesik, hogy nem mi uraljuk érzelmeinket, hanem azok uralkodnak rajtunk, kifejezetten rossz döntésekbe taszítva, amelyek azután még több fájdalmat és szomorúságot okoznak. Jó hír viszont, hogy ennek nem kell szükségképpen így lennie. Az Úr valami jobbat tartogat számunkra!

Ebben a negyedévben tanulmányunk az emberi érzelmekkel foglalkozik. Bibliai elveket közöl azzal kapcsolatban, hogyan érthetjük meg saját érzéseinket, és kérhetjük az Úr erejét ahhoz, hogy szerető uralma alá vonjuk azokat. Foglalkozunk majd bibliai hősökkel, miközben azt vizsgáljuk, milyen érzelmi hatást váltott ki belőlük, ami őket érte, akár jó, akár rossz dologról volt is szó. Közben feltesszük a fontos kérdést: Mit tanulhatunk tapasztalataikból, ami nekünk is segítségünkre lehet?

Természetesen vannak, akiknek orvosi segítségre van szükségük, különösen azoknak, akiknek érzelmi gondjait fizikai problémák okozzák, mint például a kémiai egyensúly hiánya. Ezzel együtt semmilyen helyzetben nem állíthatjuk, hogy Isten ereje ne hozhatna gyógyulást bárkinek az életébe.

Kérjük Istent, hogy miközben e negyedévi tanulmányunk során jobban megértjük érzelmeinket, képesek legyünk mindinkább az Úrhoz fordulni, akitől a legnagyszerűbb érzelmet, a szeretetet kapjuk! Végezetül: érzelmi hullámhegyeinktől és hullámvölgyeinktől függetlenül mindannyian megtanulhatunk ebben a szeretetben fürdeni, főként akkor, amikor hullámvölgyben vagyunk, és így Isten kegyelme által szeretettel fordulhatunk mások felé is. Hiszen végeredményben bármennyi bánat is ér, „a szeretet soha el nem fogy" (1Kor 13:8).

Dr. Julian Melgosa a Walla Walla Adventista Egyetem (USA) Pedagógiai és Pszichológiai Tanszékének dékánja.

Clifford R. Goldstein, szerkesztő