Mennyiben tér el a társadalmi szokástól az, amit 1Pt 3:3-4 szakaszában tanácsol az apostol?

A társadalom különös hangsúlyt fektet a külsőségekre. Ez olyan gyengeség, ami a történelem során végigkísérte az emberiséget. Korunkban a szépségápolás és testünk karbantartása terén meglepő túlzásokkal találkozhatunk. Világviszonylatban a kozmetikai ipar forgalma a globális élelmiszerpiac forgalmának több mint felét teszi ki. A kozmetikumok mellett sokan és sokat költenek testépítésre, plasztikai műtétekre, hajbeültetésre, különleges diétákra stb., csak azért, hogy a kinézetükön javítsanak.

Szenvedéllyé válhat az az erős vágy is, hogy valaki mindig szebb és szebb akar lenni. Vannak, akiknek a testedzés lesz a szenvedélye, másoknak pedig az, hogy egyre kevesebbet esznek, míg végül az életük is veszélybe kerül. Mások a hajuk és bőrük szépségét őrzik kényszeresen, a legújabb, méregdrága és soha véget nem érő kezeléseknek vetve alá magukat.

Hogyan magyaráznánk Mt 6:19-21 verseit ezzel összefüggésben? Milyen szempontból alkalmazhatók ugyanazok az elvek?

Nincs semmi rossz abban, ha energikusak, tiszták akarunk lenni, szeretnénk jól kinézni. Viszont ha szüntelen ilyesmivel foglalkozunk, ezek a dolgok egészen hatalmukba keríthetik a szívünket, mígnem a bálványainkká válnak. Jézus figyelmeztetett, hogy ne földi kincset gyűjtsünk, ami nem maradandó, és eltéríthet Isten országától is, hanem igyekezzünk mennyei kincsekre szert tenni. A kinézetünkkel kapcsolatban egyet biztosra vehetünk: előbb-utóbb megmutatkozik rajtunk az idő múlása.

Az anyagi javakhoz hasonlóan testünk is kincs, amit Isten ránk bízott, de ha túlzott figyelmet szentelünk neki, a bálványunkká válhat. Nem mindig könnyű felismerni, ha már átléptünk egy határt, éppen ezért legyünk óvatosak e téren!

Milyen üzenetet közvetítünk gyülekezetünk fiataljainak? Mit szoktunk kiemelni? Rejtetten bár, de milyen téves üzenetet is küldhetünk?