„Egykor Sátán tisztelt angyal volt a mennyben, Krisztus után következett. Tekintete szelíd volt és boldog, mint a többi angyalé. Magas és széles homlokáról értelem sugárzott. Alakja tökéletes, tartása nemes és fenséges volt. Amikor azonban Isten azt mondta Fiának: 'Teremtsünk embert a mi képünkre' (1Móz 1:26), Sátán féltékeny lett Jézusra. Azt kívánta, hogy Isten vele is megbeszélje az ember teremtését, és mivel nem így történt, irigység, féltékenység és gyűlölet töltötte el. Arra vágyott, hogy Isten után őt részesítsék a legnagyobb tiszteletben a mennyben" (Ellen G. White: Early Writings. 145. o.).

„Saul jellemének nagy fogyatékossága az volt, hogy szerette a hízelgést. Ez a jellemvonás teljesen úrrá lett cselekedetein és gondolatain, s ezután minden cselekedetét a dicsvágy mozgatta… Saul az emberek szemében mindig az első helyet akarta magának biztosítani, s most az asszonyok dicsérő éneke azt a biztos meggyőződést lopta szívébe, hogy Dávid megnyerte a nép kegyét, és uralkodni fog helyette. Saul pedig ajtót nyitott a féltékenység lelkületének és ezzel megmérgezte lelkét" (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 604. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1. Mennyi mindenért lehetünk hálásak? Miért fontos, hogy ezzel foglalkozzunk legtöbbet és ne a problémákkal?

2. Vajon lehet valaha is jó a féltékenység? Ösztönözheti az embert önmaga jobbá tételére? Indokoljuk válaszunkat!

3. Gondoljunk azokra a bibliai szereplőkre, akiknek irigységéről szót ejtettünk heti tanulmányunkban: a legfőbb mennyei angyal, Izráel királya, Izráel vallási vezetői. Mindannyian kiemelt helyet foglaltak el, rengeteg jóban részesültek, mégis szabad utat engedtek a pusztító irigységnek. Ennek alapján tehát miért belső, szívbéli probléma a féltékenység, és nem csak a külső körülmények miatt alakul ki? Hogyan fordulhat elő, hogy az irigység kegyetlen fullánkja fúródik valakibe, akinek pedig annyi jó jutott?

4. Ellen White az iménti idézetben így fogalmazott: „Saul jellemének nagy fogyatékossága az volt, hogy szerette a hízelgést." Mindössze egyetlen „kis" hiányosság, és nézzük meg, mi lett belőle! Miért veszélyes tehát, ha nem győzzük le minden jellemhibánkat, mielőtt azok győznek le minket? Mely bibliai ígéretek bátorítanak a győzelem reménységével?