Sok társadalomban az ember értékét az határozza meg, hogy milyenek a képességei, adottságai, megjelenése stb. Figyelünk a külső látszatra (1Sám 16:7), végtére is, előttünk csak ez ismert. Énképünket tehát gyakran az alakítja, hogyan reagálnak mások külső megfigyeléseik alapján. Ha valakit mindenki csinosnak mond, valószínűleg csinosnak tartja majd magát. Persze sokkal több van bennünk annál, mint ami szemmel látható. Az önértékelési gondokkal küszködők számára fontos, hogy az igazán értékes jellemtulajdonságok elérésére törekedjenek, és ne arra, amit a világ tart nagyra. Hiszen Isten szemében gyakran nem érték az, amit a világ dicsőít.

Mi mindent ítél fontosnak társadalmunk és kultúránk? Vajon Isten szemében milyen értéket képviselnek ezek a dolgok?

A kivételektől eltekintve a legtöbb társadalom főleg a külsőségeket, a látható tulajdonságokat értékeli. Egyéb jellemzőket viszont, mint pl. a becsület, a kedvesség, a mértékletesség, az elvek és eszmények iránti elkötelezettség, csak másodlagosnak tartanak.

Hogyan hat a nemi/rangbeli/nemzetiségi előítélet az ember énképére? Mire törekedjenek a keresztények az előítéletek és a hátrányos megkülönböztetés kérdését illetően? Gal 3:28

Ha előítéletbe ütközünk, az rontja énképünket, teljesítményünket. Keresztényként feltétlenül törekednünk kell arra, hogy felemeljük, bátorítsuk egymást, még ha különbözőek is vagyunk.

Sámuel második könyve 9. fejezetében találjuk Méfibóset történetét, aki könynyen válhatott volna Dávid bosszújának céltáblájává. Nem is csoda, hogy a sánta férfi félt a király előtt: arccal a földre borult, és „holt eb"-nek nevezte magát. Ám önértékelése megerősödhetett, amikor visszakapta családi birtokait, szolgáit és az őt megillető tisztességet. Az embereknek roppant nagy hatása van az énképünkre. Nem is gondoljuk, hogy szavainkkal, tetteinkkel, sőt tekintetünkkel is milyen mértékben alakítjuk mások önmagukról alkotott képét.

Mennyire figyelünk arra, hogyan hatunk mások önértékelésére? Gondoljunk a hozzánk legközelebb állókra! Mit tehetünk, nehogy összetörjük, hanem inkább erősítsük őket?