Alapvetően két nézet létezik az ember eredetét illetően, amelyek nem férnek öszsze egymással. Az egyik szerint az ember olyan kozmikus véletlen nyomán fejlődött ki, ami kizárja tervezettségét. Egyszerűen csak úgy alakult, hogy megjelent az ember. Ez a felfogás ugyan mindig is létezett, de a legutóbbi évszázadokban – különösen Charles Darwin tanításainak népszerűvé válása folytán – emberek millióit vezette félre az állítás, miszerint pusztán a véletlennek köszönhető az emberiség létezése. Így sokan elfogadták, hogy az életnek nincs célja, vagy ha mégis, azt csak ki-ki maga próbálhatja megtalálni önmagának. Évezredeken át az emberek többsége úgy hitte, hogy Istentől vagy istenektől származik, ma azonban sokan vallják, hogy létük a majmoktól ered. A Biblia tanítása ezzel ellentétben áll.

Milyen alapvető eltérés van az iménti felfogás és a Biblia állítása között (1Móz 1:26-27; Zsolt 8:6; 100:3; ApCsel 17:24-28)? Szükségszerűen hogyan hat e két ellentétes nézet az ember önértékelésére és énképére?

A Biblia nemcsak azt állítja, hogy Isten eltervezte az ember teremtését, hanem a saját képére való teremtésről is szól. Életre hívott még számtalan egyéb csodálatos élőlényt – növényeket, állatokat –, amelyek azonban nem mutatnak olyan hasonlóságot a Teremtővel, mint az ember, akit Isten a többi teremtmény fölé helyezett, hogy uralkodjon rajtuk.

Az ateista felfogás nem ismer el az ember biológiai és pszichológiai szükségletein túlmutató életcélt. A Biblia azonban azt tanítja, hogy Isten elhatározta: az emberiséget a saját képére teremti meg. Nyilvánvaló, hogy az istenképűséget már nagymértékben megrontotta a nemzedékek sorának életét megkeserítő bűn. Az is igaz viszont, hogy az eredeti minta mégis minden személyben fellelhető, és a Szentlélek folyamatos átalakító munkája által helyreállítható mindazokban, akik elfogadják Krisztust.

Krisztus nemcsak megteremtett, hanem meg is váltott. Ellen White arról is írt, hogy Krisztus egyetlen emberért is vállalta volna a halált. Mit árul ez el az ember értékéről – bármit is mondjon rólunk a világ? Miért fontos gondolni arra, hogy mennyire értékesnek tart Isten?